Új sapka

Történt az, hogy tönkrement a kedvenc sapkám. (Nem tudom mi történt vele. Talán beleakadt valamibe és észre se vettem. A többi része ép.) Így terítékre került a sapka készítés. Mivel volt mit hordanom és jött a karácsony, ezért az újévre torlódott. 

Úgy csináltam, mint egy kezdő. Kinéztem egy mintát és nem számoltam át. Bár az is ilyen vastagságú fonalra íródott, kicsi lett. Újból nekifutottam, aztán rájöttem, hogy nem is tetszik annyira és még melós is, mert három szemeket kell összekötni. Aztán választottam egy sokkal egyszerűbbet. Talán jobban is illik hozzám. 

Bár nem akartam, most nem kerestem a kihívást, de csináltam valami újat. Mivel vastag a fonal és így a kötésen lévő szemek közötti, melletti hézagok is nagyobbak, így pedig nem védik annyira a fület, homlokot. Nem hagytam szimplán a patentot, annak ellenére, hogy nem így terveztem. Ezt alkalmasztam: íme

Fonal: DHG Piuma

Tű: 6 mm

Minta: Hayloft Hat (Juliette Williams)

Az ördög és a részletek

Amikor elmúlik a karácsony, de nincs még itt az új év, általában több időm van nézelődni, tervezni. Jobban is érzek késztetést, hiszen ilyenkor mindenki "számot ad", hogy mivel telt az éve. Megláttam egy nagyon egyszerű sapkát és mivel már több hónapja tervezgettem valami hasonlót és pont olyan fonalam is volt, ezért bele is fogtam újév napján. Ami megtetszett egy bordás (egy sima, egy fordított) mintával készült sapka volt. Gondoltam, nekem is pont jó lesz egy ilyen gépi hatású sapka. (Miért van az, hogy a nagyüzemben készült még mindig vonzó?) 

Kb. a tizedik sor környékén kezdtem elveszi, elkezdtem unni. Menetközben nézelődtem a neten és rácsodálkoztam egy zoknira, amelyen volt egy függőleges sáv. Gyorsan megszületett a terv, hogy a sötét színű sapka egységét megtöröm egy ilyen sávval. Eredendően azért "kellett" új sapka, mert sötét színű még nincs. Nem színem, de praktikus és valamikor ilyen kell. Ennek a sávnak a kigondolása menekülőútvonal volt úgy érzem.

Gondoltam, hogy valahogy megvalósítható. Alig van valami, amire még nem találtam meg a neten a megoldást. 

• Első tippem a síkban kötés volt. A régi módszer - összefogom és a hátoldalán összevarrom - nem jött szóba, nem akartam varrási sávot. 
• Vannak a neten a síkban kötött darabokra a szélszemek összehúzásával, összevarrásával történő összedolgozások. A szélszemek a gyengéim. Mivel általában körben kötök, ezért nem is nagyon használom. Amikor csinálom, nem szép. Nem bízok meg benne és nem most akartam kipróbálni.
• Oda-vissza sorokkal, melyben valamiféleképpen az első és az utolsó szem egy lesz. Ez meg azért nem tetszett, mert pont nagyon eltérő szín van egymás mellett. Egyik tuti, hogy kiviláglik.
• Még mindig leköt egy-egy fogás kipróbálása. Így lett a probléma megoldása intarzia.

Amikor megtekintettem ezt a videót, majdnem végleg elvetettem a fenti lehetőséget. Először elájultam, hogy mit össze nem vacakol a tűkkel, aztán rájöttem az egésznek a logikájára második megnézésre. Egy hét telt el a megvalósításig, így már nem volt friss az élmény, mire odáig jutottam, de nem is kellett megnéznem, mert annyira adta magát. Mindig a "magányosan" hagyott szálnál kellett tovább folytatni. Ha a két szál találkozott, akkor pedig keresztezni.

Fair isle mintában egyszerűt akartam, hogy minél többször ismétlődjön. Végül egy xszem mintát variáltam át. Szerencsére mivel egyszerű, ezért nem könnyű eltéveszteni se. A furcsaság, hogy a hátoldalon haladva is kell mintát csinálni. 

Az eredileg patentmintára kalkulált 120 szemet menetközben kétszer hat szemmel fogyasztottam. Fejtetőn innen indult a fogyasztás soronként kétszer hat szemmel. Ezeket a sima sorokban csináltam, tehát kétsoronként. A végén egyszer fordított sorban is. Sima sorban végeztem a fogyasztásokkal, maradt tizenkét szemem, amelyen végül áthúztam a szálvéget.

Ami extra küzdelmet jelentett az ismét a gombolyagok idomítása. Az első pár kör után a hat gombolyag önálló életre kelt. Persze az se egyszerűsítette a dolgomat, hogy fordulni is kellett, ezáltal tovább gubancolódtak a szálak. Kettő pár gombolyagot zacskóba tettem, hogy az összetartozók egyszerre mozogjanak és szükség esetén ezeket bújtattam, mozgattam. Bevált, többet nem vacakoltam a bogozással. Biztosan van ügyesebb módszer is erre, de nekem leköti a figyelmemet a kötés, erre meg alapjáratban nem koncentrálok.

A fonal tényleg VIP, főleg mohairrel kombinálva. Nagyon puha. A csillogós fonalat nem is tudom, hogy miért vettem. A kíváncsiság. Talán azt hittem szelídebb, ritkábban csillan meg... de az én natúr énemnek már-már sok. Így a patent után gyors váltás következett. Akkor tényleg legyen igazi sötét a felső rész és a mintán csilloghat a kék. Mosásnál vicces volt, mert azt hittem maradt még mosószer közte, azért csillan meg. Abban a fényviszonyban teljesen úgy festett a dolog. Aztán rájöttem, hogy csak a fonal maga az. Büszke vagyok rá, hogy a szalagminta szépen alakult a fogyasztásnál is. Kapott egy pom-pomot is. (Ohhh, még hogy rózsaszínt? Na ne nekem nem lesz olyan mű. Csakis természetes barnás! - Én pár évvel ezelőtt.) Lepatentolható, így ha valami miatt nem szeretném hordani, megtehetem, nincs oda varrva.

És hogy néz ki ez fonákul? Számomra ez jó kis csavar volt. Fejtvényfejtés helyett, az egyediség jegyében.

Fonal: Drops Kid-Silk (41 Power)

Lana Gatto VIP (Navy és 14393 szín)

Lana Gatto Silk Mohair (6036)

Lana Gatto Silk Mohair Lux (6035)

Tű: 3,25 és 3,5 mm

Fonalszükséglet: 51 gramm (281 méter)

Minta: saját

Rombusz mintás sapka

Van egy átmeneti kabátom, ami se nem rózsaszín, se nem lila. Lila mellett rózsaszín, rózsaszín mellé téve szürkés. Eleinte színben pont ugyanolyan sapkát akartam hozzá, aztán kénytelen voltam belátni, hogy az lehetetlen. Voltaképpen kiegyeztem volna egy nem homogén darabban is, mivel a színei piros, kék fekete, fehér színek elegyítésével jöhetett létre.

Aztán birtokomba került egy fonal (shade of pale), mely mellé vettem szürkés-levendula színű mohairt. Elkezdődött a kalkulálás. Végül 120 szemre kezdtem a sapkát egy sima, egy fordított patenttal. Semmi extra csavarás, semmi bonyolult minta benne, mindössze 24 szem szélességben tartalmaz a patent tetejétől fölig mintát. Szeretem a mértani alakzatokat, így nem áll távol tőlem.

Eleinte aggódtam, hogy ez a visszafogott minta nem fog látszódni a tarka fonal és a mohair között. Aztán megnyugodtam, hogy mégis. Ment a matek, hogy meddig folytassam a mintát, mikor kezdjek el fogyasztani. A fogyasztáshoz nyolc részre osztottam a szemszámot. Mindegyik rész mindkét szélén fogyasztottam (balra, majd jobbra dőlő fogyasztással). Az első fogyasztás után, három sor volt a pihenő sor, a második után kettő, a harmadik után egy. Utána már minden sorban fogyasztottam. Így lett a fogyasztás íve kupola formájú.

Amiben eleinte nem is reménykedtem, hogy a mohair ennyit dob rajta. Mind vastagságban, mind tömörségben, mind puhaságban. Nem is gondoltam volna! Persze mindig találok valami olyasmit, amit nem úgy kellett volna csinálnom, de ennek ellenére meg vagyok elégedve.

Fonal: Fonalista shade of pale fingering (37 gramm)

Drops Kid-Silk 9-es szín (17 gramm)

Tű: 3,25 és 3,5 mm

Minta: innen

fogyasztás ehhez hasonló

My love

Eleinte nagyon örültem, ha valami értékelhető került ki a kezeim közül. Tudtam a hibáit, de nem az volt a fontos. Büszke voltam, ha hordható. Újabban inkább a hibákat látom. Valószínűleg többet várok magamtól. Fórumokon is mindig azt olvasom, hogy az alkotó szabódik, hogy "van hibája". Vajon elérkezik-e az az időszak, amikor maradéktalanul elégedettek leszünk magunkkal? Érdekes, hogy más munkájában többnyire nem találok hibát.

Ahhoz képest, hogy egészen tavalyig bele sem mertem szagolni a fair isle-be. Hiszen mindenki azt mondta, hogy az olyan macerás. Viszont nagyon tetszik és egyre inkább, mert a lányok csodaszép pulóvereket tesznek közzé.

Az előző sapka után félve kezdtem bele, mert sikerélményre vágytam. Ahhoz képest, hogy ezt is "nagy falatnak" éreztem, gyorsan készen lett. A három színű rész lekötése után meg száguldottam, egyenest játéknak tűnt utána a két szállal való dolgozás. Még a sor kezdet és vég találkozása is jól sikerült.

Számomra új dolog volt, hogy nem csak azzal oldotta meg, hogy a patent szorosabb legyen, hogy ott kisebb, a fejrészen pedig nagyobb tűt használt, hanem a szemszámokkal is erősen játszott. Sokat szaporított. Szimpatikus megoldás, mert hordva a patent valóban tart és a fejem is belefér könnyedén. :)

Az már ránézésre gyanús volt, hogy hosszú ez a sapka, ezért a mintát feláldoztam a hordhatóság oltárán. Ennek megfelelően alakítottam a mintán. Kicsit úgy érzem, hogy megszentségtelenítettem, de jól tettem. A tetejére kicsi bojt került, hogy mégis legyen valami, de ne takarjon túl sokat.

A fonal nagyon jó! Puha, meleg, ölelő. A kész munka meg olyan, amit én szeretek. Illeszkedő, nem manósapka.

Fonal: LG Maxi VIP

Tű: 3,75 és 4 mm

Minta: My Love (eVVash)

Most a fényképezés külön küzdelem volt. Be akartam izzítani a régi fényképezőgépet, mert éles kép a telefonnal sehogy se jött össze. Nem volt jó az aku. Mindegyik kép ellen volt valami kifogásom, de nem tudok jobbat. Ráadásul az utolsó képen pont úgy áll a sapka, hogy a sor kezdet-vég látszik. (Általában figyelek, hogy az hátul legyen. No most csak felkaptam.) :( De legalább azt is látom, hogy fejlődtem e téren.

Kifordítható sapka

Kavicscukor bejegyzése vezetett addig az ismételten vezérhangyás gondolatig, hogy nekem is kell hasonló. Az áttört minta nagyon csábító volt (egyszer láttam kesztyűt mohair fonalból), de már tavaly ősszel is próbálgattam a kétoldalas kötést és lenyűgözött, hogy ilyen is lehetséges.

Idei első próbálkozásomkor csodálkoztam, hogy milyen rosszul megy, aztán meg azon, hogy az elő- és hátlap akkor is különválik, ha a kétoldal között színváltás volt. Ha a két oldal különböző színű, egyértelmű, hogy egy-egy fonallal kötjük meg a két oldalt. A tévedésem abból állt, hogy azt hittem csíkosnál szépen egymásba kapaszkodik a két oldal, de csak azon a ponton ahol a színváltás megtörténik, így külön választható kézzel a két réteg. (Akkor meg nem sok értelme van a folytonos két fonalszál együttes mozgatásának, hiszen ugyanazt a hatást egyszerűbben is el tudjuk érni.)

Biztos van aki másként látja, de igazából akkor "kifizetődő" a bele fektetett energia, ha mintában gazdag, ha elég nekünk a két szín és elég az, ha a két oldal pont ellentétes színű és jól jön az is, hogy a két oldal nem válik el mondjuk akkor ha levesszük a sapkát, nem mozdul el egymástól, nem kell igazgatni.

Cserébe viszonylag sok munkával egy meglepően rugalmas, vastag sapkát kapunk már közepesen vékony fonal mellett is. Az enyémre rácsodálkoztam, hogy puha is. Nekem talán túlontúl fontos, hogy szigeteljen. Fázós vagyok, ráadásul féltem a fülemet is, ezért mindig kutatom az olyan fonalakat, technikát, amely télies darabot ad. 

Amiről itt azt mondtam, hogy nem vagyok hajlandó megtanulni, nos, megtanultam, de közel kétszáz szemszámnál (hiszen két oldalt kötünk) annyira körbe csavarodott a körkötőtűn, hogy számomra átláthatatlan volt. Találtam egy alternatív megoldást a kezdésre, amely stabil kezdetet ad, kis csomókkal azután könnyű a csavarodásmentes folytatás. Viszont most nem találom a videót, ha meglesz pótolom. (Megtörtént, lásd alább.)

Ekkor még nem tudtam, hogy mennyire sok küzdelem vár rám. Volt itt kérem szépen minden. Annyira elhúzódott a készítés, hogy lassan tavaszodik és az emlékek tompulnak. Volt mintatévesztés, kétszer az is előfordult, hogy nem figyeltem kellőképpen a szálakra és rosszul emeltem át a másik oldalra és ezáltal lett egy keresztbe futó szál oda nem illő színnel egy szem szélességben. (A két szálat együtt kell mozgatni miközben egy simát kötünk, majd egy fordítottat és közben folyamatosan rakjuk előre és hátra a szálakat. Mind a kettőt.) Volt bontás, ennek következtében volt olyan is, hogy nagy elánnal bontottam egy olyan részen, ahol a két réteg különvált (nem volt minta) és nem tudtam, hogy biztosan annyi sor maradt-e elől, mint ami hátul (persze számolni lehet, de egyszerűbb a két szálat bontás során egyszerre húzni). Aztán volt olyan, hogy jóval később vettem észre, hogy eltévesztettem a mintát a központi részben. Szóval egyszer volt Budán kutyavásár!

Mindenesetre a befejezésre büszke voltam. Bár két méretet adott meg a minta, de azon kívül, hogy a kezdő szemszámot megadta, később csak a kisebb mérettel foglalkozott. Én meg a nagyobbat választottam, mert a fonalam vékonyabb. Így a fogyasztást egyénileg dolgoztam ki és zökkenőmentesen kiviteleztem. Először megcsináltam a belső rétegét, száleldolgoztam hiszen utólag szinte lehetetlen, majd a felső réteget. A többi száleldolgozás is elég jól sikerült. Szépen behúztam a két réteg közzé a szálakat, majd a hátsó réteg egy fordított szeméhez dolgoztam. Nem húzódott meg és semmi nem látszik a szín oldalon.

Fonal: Cotton Merino levendula és mustár

Tű: 3,5 és 3,75 mm

Minta: Charted territory hat

Technikák: szemfelszedés

dupla oldalú kötés

Marieke

                              - Édesanyám, hogyan viseljem el a fájdalmat?

- A kezeiddel kedvesem. Ha az elméddel próbálod meg, akkor a kín még erősebb lesz.

- A kezeimmel?

- Igen, igen. A kezünk a lelkünk antennája. Ha varrásra, főzésre, festésre, a föld érintésére használod őket, vagy ahogy a földbe fúrod őket, a gondoskodás jelzéseit küldik a legbensőbb lényedhez és a lelked megnyugszik. Így nem kell több fájdalmat keltenie, hogy odafigyelj rá.

- Tényleg olyan fontosak a kezek?

- Igen, lányom. Gondolj a csecsemőkre: az érintés útján ismerkednek meg a világgal. Amikor öreg kezekre tekintesz, többet mondanak el tulajdonosukról, mint bármely más testrésze. Minden, amit kézzel készítünk, szívből készül, mert a kezünk és a szívünk egységben vannak.

- A kezeim.... még nem használtam őket ilyesmire!

- Kezdd el használni őket Lányom, kezdj el alkotni velük és minden átalakul benned. A fájdalom nem fog eltűnni, de a legszebb műalkotássá válik és onnantól kezdve nem fog fájdalmat okozni. Mégpedig azért, mert képes leszel megalkotni a saját, legbensőbb lényedet.

 

Valahogy így... Próbálok túlélésre játszani, megtalálni ami kikapcsol, szórakoztat, leköt.

Ezeket a fonalakat még tavaly rendeltem. Már akkor kacérkodtam ezzel a mintával, de éreztem, hogy nagy falat nekem. Még azt is fontolgattam, hogy készítek egy férfi és egy női változatot. Ha sikerül az első, rendelek még fonalat. Erre már nem kerül sor.

 

A fonal álomkategória. Imádtam. Csodák-csodájára az anyag alakult a kezeim között. Merőben izgalmas volt, hogy nem vacakolós állandóan bontós volt. Kb. a feléig nagyon koncentrált voltam, azután kifulladtam. Vétettem mintában, kötésben egyaránt. 

 

A szálvezetésben összesen három módot próbáltam ki. Mindvégig két ujjamon - bal és jobb kéz - vezettem a szálakat. Az első okozta a legszebb kötésképet, viszont belemacskásodtam a fonalba. A második után egyes szemek nem jól álltak. Grrr! Nem is tudom hogy lehet. A harmadik egy középutas megoldás. 

 

Totálisan kifulladtam a végére. Míg az elején "ezt nem hiszem, hogy én csináltam", a végén "legyen már készen végre". Vannak benne apróbb hibák, de örömmel fogom hordani. Mesepuha fonal. Először csináltam ilyen széles patentot. Kötni unalmas, viszont megérte, mert biztonságot nyújtóan puha és vastag, védi a homlokot, fület.

 

Amit még csiszolni kell az a sor/kör kezdés-végzésénél a minta alakulása. Láttam az enyémnél rosszabb megoldást is, persze az enyém se tökéletes. (Már ha létezik olyan, mert jelen pillanatban nem tudom elképzelni. A problémám az eltolódás. Kétféleképpen próbáltam. Az elsőnél nem négy-négy szemek jöttek ki, viszont egy szintben volt a minta. A másodiknál négy-négy szemmel, de a találkozásnál - mivel a körbehaladás miatt a sor vége gyakorlatilag egy sorral feljebb van - a minta utolsó szeme(i) feljebb ugrottak.)

Nem akartam többet várni a közzététellel. Már egy ideje várok a megfelelő pompomra. Mustár színűt szeretnék.

Fonal: Rowan Alpaca Soft Dk (214 és 220-as színek)

Anyagszükséglet: 6 dkg

Tű: 4 mm 

Minta: Marieke (Anna Dervout)

Rugalmas férfi sapka

A nőknek nagyon jó dolguk van sapka téren. Bármilyen színből választhatunk, lehet fejre simuló, manósapka, beret sapka, lehet simlis, bojtos és anélküli, kifordítható. Nekünk találták ki a brioche-t is. Lehet csipkés, vastag, vékony, kalap fazonú. Készülhet több színből vagy lehet tele csavarások megannyi variációjával. Míg egy pasinál elég szegényes a választék. A minimál stílus a legbiztosabb. Azzal nem lőhet mellé az ember és nem lesz nőies hatású, és a színeit tekintve is inkább környezetbe "beolvadós", majdnem hogy észrevétlen egy férfi sapkája. Ezzel szemben egy nőt még ez is öltözteti. Nekünk akkor menő, ha felhívja a figyelmet magára.

Hiába nézegettem a netet, csak nagy nehezen sikerült találnom megfelelő horgolt sapkát. Mikor majdnem kész lett, rájöttem, hogy nem tetszik. Pontosabban addig a megállapításig is eljutottam, hogy általában nem tetszenek a horgolt sapkák. Tömör és ha nagy tűvel készült egyúttal lukacsos is. Nehéz. Lebontásra vár. Viszont legalább kipróbáltam a fonalat és megállapítottam, hogy jó kis akril fonal ez. Elvileg szürkés khaki, de először nem is láttam az utóbbi színt benne, csak azt, hogy jellegtelen szürke. Végül még a színével is sikerült megbarátkoznom, szerintem fele-fele részben tartalmazza mind a szürkét, mind a khakit. Vizesen jóval zöldesebb, mint száraz állapotban. Puha és kellemesen vastag. A kötés ekkora méretben haladós vele.

Mivel ajándékba készült, muszáj volt az internetre hagyatkoznom. Az eddigi tapasztalataimon és interneten található méretek "átlagolásával" készült el. Ami kb. így zajlott: "Vajon ennyi elég lesz?", "Nem... de igen.", "Ha rám bő, akkor jó." stb. A minta rugalmas egyrészt a patentnak, másrészt a négy sima, egy fordított mintának köszönhetően. Így ránézésre csalós a végeredmény. Remélem, hogy jó.

Ami "csavart" belevittem, az a kezdés. Van klasszikus szemfelszedése ennek a gépi hatású kezdésnek, de az számomra bonyolult. Még addig hagyján, amíg síkban kell kötni és a tűn, nem pedig a damilon vannak a szemek. Nem próbáltam, de szinte látom magam előtt, hogy össze-vissza fordulnának és a vége káosz lenne. Addig-addig keresgettem, míg megtaláltam ezt a videót. Átültetni a körbekötésre meg már nem volt olyan bonyolult. (Ha meg akarnám fogalmazni: Egy más színnel long-tail technikával kell a szemeket felszedni, majd négy sor sima megkötése után oly' módon kell a fordított oldalon az első sor között meglévő vízszintes szálakat felszedni, hogy a tű felőlünk lévő részén legyen előrébb a szál. Majd ezeket fordítottan lekötni. Nyilván a videó megnézése után lesz egyértelmű a módszer. Még annyit, hogy így a kezdeti szemszám megduplázódik. Naná, hogy hiába állapítottam ezt meg előző este mikor kipróbáltam a technikát, másnapra kialudtam.) Odáig vagyok a végeredményért.

A mintaleírástól szinte mindent másként csináltam. A kezdő szemszámot lestem onnan, meg a mintát. A patentot azonban nem csavart simával kötöttem, a fogyasztást hamarabb elkezdtem és csak nagyon hasonlóan, nem pont ugyanúgy csináltam, mint az az eredeti leírásban volt. Végig 4,5 mm-es tűvel kötöttem. (Nekem ez szokatlan, de bízom a tartós végeredményben, mivel ez a tű eleve kisebb, mint amit a papírja alapján javasoltak a fonalhoz.) Nem is volt cél a túlbonyolítás. Bár meg kell állapítanom, hogy szórakoztatóbb mintásabbat készíteni. Viszont a végeredmény nézegetve a minta alapján készült sapkákat is szép.

Kapott egy "made with love" fém bilétát is. Szeretem ezeket a kis pluszokat. Választhattam műbőr, kicsi fa és még kisebb fém között. Azért cseles ez a fém, mert szerintem messziről is feltűnik, hogy van ott valami, napsütésben meg is csillan a felületén a fény.

Fonal: Himalaya Everyday

Tű: 4,5 mm

Ötlet: Bankhead (Susie Gourlay)
Fonalszükséglet: kb. fél gombolyag

Találtam utána egy másik videót is. Másképp csinálja a patent kezdését, de a lényeg, hogy a végeredmény eléréséhez nem kell azt a fura szemfelszedést produkálni.

Pitypang sapka

Abból a megfontolásból terveztem ezt a sapkát, mert úgy véltem, hogy a kiválasztott fonal színe végre az amit régóta keresek. Ami illik az abszolút csajos átmeneti kabátomhoz, amit pár éve vettem és sokan megkérdezték hol vásároltam.

Igazából nem is tudom, hogy miért kerestem pont olyan színű fonalat. Nem vagyok egy tetőtől-talpig egy színbe öltöző típus. Sokkal inkább az egymásban harmóniában lévő színeket igénylem. Most se jött össze a pont olyan szín. Ez a kabát egy se nem ilyen, se nem olyan színű, se nem rózsaszín, se nem lila, de még szürkét is "tartalmaz".

Ezen túllépve, szembe jött egy minta, amibe azonnal beleszerelmesedtem. A fonal kellő vastagságú az átmeneti kabátomhoz. Nem terveztem - és most se tervezem - alábélelni.  

A minta jól megírt, korrekt. Nem a minta hibája, hogy nem tudtam mi a csavart sima és a csavart fordított. Azt hittem az amit anyukám alkalmaz, de azzal a párosítással egy rém ferde patentom lett csak. Pár centi után már feltűnt ez, de mivel a kötöttáru rugalmas, oda húztam ahová akartam. Folytattam tovább a munkát. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy "á nem is olyan ferde". Még a mintába is belekezdtem, mire beláttam, hogy itt valami nem stimmel. (Anyu soha nem haladt körbe, ezért nem ütközött ki a dolog.) Felmentem a videómegosztóra. Ott aztán rám omlott minden. Ilyen patent, meg olyan, a legkülönbözőbb kezdések, megoldások. Megtanultam hát a csavart fordítottat is. Mire ezen a problémán túljutottam, jött az, hogy a pitypang szárai a közbenső szemeket torzították. Nem csináltam elég lazán. Ekkorra már minden önbizalmam elszállt. Pedig már igazán kezdtem elhinni, hogy tudok kötni... Pár héttel később egy nyugalmas vasárnap délután felszívtam magam és elkészítettem a sapkát. 

A fonal jól tűrte a sok bontást. Pont kellően vastag és puha. Ám nem az a vékony, lágy, "szétomlós" fajta, olyan pont nekem való. Viszont fej nélkül nem valami fotogén. Szeretem a biztonságot nyújtó puhán körül ölelő holmikat késő ősztől kora tavaszig.

A pompomot úgy rögzítettem, hogy bevarrtam egy gombot belülre a tetején. A pompomot pedig behúztam és "rágomboltam" belül.

Épp csak a képek maradtak le.

 

Fonal: Rowan alpaca soft dk

Tű: 3,5 és 4 mm

Fonalszükséglet: 47 gramm

Minta: Dandelion hat (Anna Dervout)

Sapka bélelése

Régebben is szerettem a meleg, puha dolgokat és télen mindig is igényeltem. Ebben a szezonban kötöttem, horgoltam először téli sapkákat és arra jöttem rá, hogy szeles időben nem árt a bélelés. Persze nagy kérdés, hogy milyen sapkát akarunk tavaszi-őszit vagy télit és ha télit milyen vastag legyen. (Van olyan kötött sapkám is, ami "nem igényelt" bélést, mert így is kellően vastag.) 

Ha lett volna a sapkákhoz hasonló színű polárom, azt választom, de az én családom jersey-vel ellátott. Ezt a nyers színű sapkát még soha nem vettem fel, mert zavar, hogy átlátszik a sötét hajam. Vékony anyagból terveztem bélést, azt szabás során félbehajtottam, hogy a patentnál legyen dupla az anyag és így könnyebben oda tudom öltögetni. A Hurrikán sapkához pedig ennél a nadrágnál használt nagyon rugalmas anyagot használtam fel. 

Volt elképzelésem, de szétnéztem a neten. Ezt a leírást vettem alapul, azzal a lényeges különbséggel, hogy nem értek a szimplán matematikán alapuló szabással egyet, mivel ha a kör (fej) kerületét nézzük, akkor egy fejet lazán körbeölelő anyagot kapunk, nem számolva azzal, hogy az nem komfortos, nagy. Általában a sapkák is kisebbek ennél és akkor azt a problémát is felveti, hogy a bélés hogyan illeszkedik bele. 

A szürke anyagom valami régiféle passzé (nem bordás), a fehér is rugalmas a jerseykhez mérten. Végül a kiszemelt kötött/horgolt sapkákat fektettem le és elsőként a szélességükkel és magasságukkal megegyező téglalapokat vágtam a félbehajtott anyagban. Természetesen varrásráhagyást oldalt és felül hagytam, illetve a szürkénél számoltam azzal, hogy a fülnél dupláztam az anyagot (a fehérnél meg már eleve dupla volt az egész hosszúságban, mert az olyan kis lehelet anyag). Majd mivel azt figyeltem meg, hogy a babasapkák tetején is négy varrás van, ezért felül a tervezett hossz harmadáig tettem íves bemetszéseket a honlapon található formában. (Azért nem szimpla háromszögeket, mert akkor teljesen lapos lenne a teteje.)

Elsőként az oldalukat varrtam össze cikk-cakk öltéssel, majd a tetejüket. Ugye van a négy ív és értelemszerűen, "kézre állóan" mindegyiket a mellette található ív szomszédos oldalával. A fehérnél ezzel zárult is a gépi varrás. Aztán a horgolt sapka belsejébe illesztettem a bélést úgy, hogy a színoldala legyen látható, ha később a sapka belsejébe nézünk. A szürkén annyit variáltam, hogy hat centit az alján felhajtottam - ez lett később a fül- és homlokvédő rész - és úgy cikk-cakkoltam rá az anyagra. Legőzöltem vasalóval és jöhetett a kézimunka része. A patenthoz öltögettem, illetve a tetejét a horgolt/kötött sapka belsejébe, hogy a sapka levételénél ne húzódjon ki.

Így már a nyers színű sapka alól se sejlik ki a hajam, illetve a Hurrikán sapka is megnyugtatóan vastag lett.

Végre tudom pironkodás nélkül hordani ezt az egyébként szép mintájú sapkát is. (Nem mint ha bárki aki készít valamit, annak pironkodnia kellene. Hiszen sokan vannak, akik azt se tudják hogyan kezdjenek bele. Viszont nem éreztem sikernek. Nálam a téli sapka szigorúan "zárt".) Aki nem hiszi, hogy milyen nagy a különbség, lapozzon vissza, tavaly ősszel készült a horgolás és ott bizony van kép amin látszik.

Kevésbé időigényes és macerás, mint gondoltam volna. Egymás után csináltam meg a kettőt.

Zimankó sapka

Többféle jelző eszembe jutott erről a sapkáról. Retro, norvég, unisex. Az biztos, hogy már elsőre ránézésre megtetszett. A számomra új forma is kipróbálást kívánt és még soha nem csináltam ilyen többszínűt.

Nagyon szuper kabátom van már évek óta. Nagyon jó meleg, de még az apró részletek is stimmelnek. Nem engedi be a hideget se az ujjánál, se felül. Valósággal bele lehet süppedni a hidegben. Aminek az a hátránya, hogy a hasonlóan üzembiztos, anyum által kötött, visszahajtott patentú sapkával együtt már a tarkómon túl merev a sok réteg. Ennek megoldását láttam a sapkában. Hiszen leginkább a fül és a homlok védése az elsődleges.

A leírásban javasolt vastagságú fonalat itthon nem találtam, ezért a bordó fonalat duplaszállal használtam és ehhez alakítottam a többi vastagságát is. Így meg már túlléptem a vastagságot, ezért menetközben sok próbálgatás közepette a mintán is alakítottam. Legtöbbször az egyráhajtásos pálca helyett félpálcát használtam. Abban is biztos voltam, hogy az elejének patentrészénél is alakítani akarok, hiszen a patent összehúzza, így az előreugró rész végül kisebb, mint az eredeti felület, no meg szebb csúcsosan.

Először pom-pom-okat terveztem mindenhova; a tetejére, a zsinór végeire, de rájöttem, hogy az utóbbinál nem praktikus, hiszen ha megkötöm, akkor azok az állam alatt fognak fityegni. Nincs pom-pom készítő csodamasinám (nem is tervezem a beszerzését), de nem kedvencem a művelet. Egyedül én nem is tudtam megcsinálni.

És a bordó részen a körzárások az oldalsávon található videó alapján készültek, a zsinór i-cord. (Ez utóbbi technika az oldalsávon megtalálható.) A több színű és több szálú fonalak feldolgozásakor okozott káoszra kell megoldást találnom. Őskáosz volt többször.

Bár elég volt belőle a végére, de a horgolás közepén imádat volt. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz a viselése. Nem szégyellem megkötni, de rám simul a fülemnél, ezért elvileg akár maradhat lógó zsinórral is.

Fonal: Lana Gatto Supersoft bordó

Lana Gatto Ottocapi hód

a többi szekrényalja és turkálós fonal

Fonalszükséglet: kb. 12-13 dkg

Tű: 5 mm

Minta: Frost Awakens (HarvesterProduct)

Hurrikán sapka

A minta egyszerű, csak azt kell eltalálni, hogy mikortól kell fogyasztani. Nekem nem sikerült, pedig fel is próbáltam, csak a szememnek nem hittem, hogy ilyen kicsi sapka kell. Vagy téves elképzeléseim vannak a méreteimről, mert most kettőből kettőnél nagyobbat csináltam elsőre, mint kellett volna. 

A fonal imádat. Elsőre még nem sikerült megbarátkozni, aztán valahol félúton megvett magának. A színátmenet szép, a puhasága kiváló, öröm fogdosni.

Nem tudom tovább ragozni. Imádom a sapkát. Kellemes viselet.

Fonal: Phildar Phil Mikado

Fonalszükséglet: bő fél gombolyag

Tű: 4,5 mm és 5 mm

Minta: Hurricane Hat (Andrea Guldin)

A nyakamban a tavaly decemberben készített kendőm. Őt is nagyon szeretem.

Sapka másodszor

Nagyon kíváncsi voltam a sapka rejtélyére. Első ránézésre annyit sikerült megállapítanom, hogy ismétlődő minta és nem a szokásos körben horgolással készült, hanem hosszanti irányban. 

A minta a leírás ellenére is feladta a leckét. Túl nagyra készítettem. (A mintában szereplő méret is nagy egy hagyományos fejre simuló sapkához.) Az már csak hab volt a tortán, hogy kisejlett alóla a sötét hajam. Igaz, nagyobb tűt használtam, mint a leírásban szereplő. Éppen ezért gondolkoztam, hogy egyáltalán belevágjak-e újra. Számomra nem szimpatikus a lyukacsos sapka, legfeljebb átmeneti időben vékony fonalból alternatíva. Ez is vékony fonalból készült, de a horgolás technikájának köszönhetően vastag a végeredmény.

Mivel maga a minta nagyon tetszett, ezért kisebb tűvel és méretekkel ismét belefogtam. Igaz az, hogy másodjára minden könnyebb, haladósabb. Csak kicsit lett jobb, mint az első variáció.

Persze létezik mindenféle sapka; csipke, vékony alábélelt, vastag alábélelt, létezik vastag lukacsos is. Nekem ez utóbbi nem annyira szimpatikus, majd legközelebb olyan mintát választok, amelyről látok olyan képet, melyen viseli valaki.

Fonal: turkálós akril gyapjú keverék

Fonalszükséglet: 10 dkg

Tű: 3,5 mm

Minta: Fagyöngy sapka (Nikolett Corley)

Elfunny beret

Kezd ódzani a bocskor, de juszt se foghatok addig új dologba, amíg a takaró készen nincsen. Nézegetem-nézegetem a szebbnél-szebb sapkákat. Van egy elbontásra váró turis felső, amely jó lenne, ha mellénnyé lényegülne át, meg sok-sok dolog ami tetszik.

Nem voltam eddig sapkás. A vékony tavaszi-őszieket nem is értettem. Készítettem egyet, de nem is igazán értettem a lényegét. Tetszik a beret, de ha a ravelryn nézem egy minta alapján szinte mindegyik más. Körüllógja a fejet vagy épp csak a fejtetőn áll. Zsigereimben úgy érzem, hogy tetszik, különleges ez a fazon, de más-más ahogy az egyes kezek alól leesik a tűről. Muszáj újból és újból körbenézni. Másképp felvenni. Amíg nem készül új sapka, elégedjetek meg ezzel a jobban fejre húzottal:

Elfunny beret

Alapjában véve kapucnis vagyok. Jól elrejtőzök a meleg, vízhatlan, szőrmével bélelt téli kabátom kapucnijában. Igen ám, de a többi kabátomnak nincs ilyen jó kis kapucnija. Valahogy úgy alakult, hogy csak egy olyan sapka van, amelyet hajlandó is vagyok hordani. Ez így nem maradhatott!

Nézelődtem a neten. Találtam is egy fizetős tányérsapka (én így fordítanám) mintát, aztán pedig találtam ezt az ingyenes mintát. 

Minta: FadenStille - Elfunny beret (ingyenes)

Fonal: Drops Cotton Merino púderrózsaszín

Anyagszükséglet: 1 és 1/4 gombolyag

Tűméret: 3,5 mm és 4 mm

A minta jól követhető. A nyolcvan kezdőszemet keveselltem, ezért kilencvennel kezdtem. Ennek megfelelően alakítottam a szaporító sort. A saját bénaságomat bizonyítja, hogy a csipkerészt követő fogyasztásba belezavarodtam. Ennek az az oka, hogy a sorkezdetet nem jelöltem be és (magabiztosan) nem is számoltam. Az lett a következménye, hogy az egyes blokkokban a legkülönbözőbb szemszámok lettek. Bontottam... Több hétre félretettem. Aztán a végkifejlet majdnem egyfüst alatt ment... Blokkolás közben tűnt csak fel, hogy hiába a minta, nálam a lezáró sorok soknak bizonyultak és csúnya puklis lett a közepe. Bontás és ha már bontottam, megvalósítottam azt, amit páran mások, akik hasonló sapkát készítettek, kapott egy kis antennát.

Amikor belekezdtem, teljesen rabul ejtett a púderrózsa szín. (Lásd előző nadrág, amit imádok.) Na, azóta belátom, hogy behatárolt a hordása. (Bár a nadrágnál találtam többféle felsőt hozzá a ruhásszekrényben.) Inkább tavaszi szín. Vagy azóta szintén rabul ejtettek az őszi fák színei... :)
 

Ez az első kötött sapkám. Kíváncsi voltam, hogyan áll ez a fazon. Nem véletlen az, hogy nem hordtam sapkákat. Most is inkább a kihívás vezérelt az elkészítésben. Meg kell mondjam - bár egy sapka elkészítése sok embernek nem nagy kunszt - irtó büszke vagyok magamra.

Magyarázkodás: Nem hiába érzem úgy magam újabban, mint akin átment egy úthenger... úgy is nézek ki. Viszont a kép juszt is marad. Ideje volt már, talán csak egyszer volt hasonló.

Levendula-csuhé baba

Amikor kutattam a neten, hogy mi mindenre lehet felhasználni a levendulát, első ránézésre "megvett kilóra" egy hasonló levendula-csuhé ötvözetű baba. Benne rejlik mindenféle természetesség, illat, szépség.

Első problémám a csuhé beszerzése. Nem esik egy időbe a kukorica és a levendula érése. Elmentem hát a város egyetlen szóba jöhető helyére, ahol egyáltalán esélyes kapni; a helyi hobbiboltba. Az eladó kis gondolkodás után azt mondta, hogy megnézi otthon van-e, mert ő régebben foglalkozott ilyesmivel. Lett is másnapra és legnagyobb csodálkozásomra ingyen ideadta... szavakat nem találok...

A kalapot kivéve gyors az elkészítése. Azt meg már rutinból készítettem és a maradék fonalból.

Emelem a kalapom!

Tehát elirigyeltem a kalap ötletét. Abban talán sokan egyetértünk, hogy bizonyos ruhadarabokat tudni kell viselni. Nem is sok embert látni nyáron kalapban. Annak az egy nőnek, aki folyton kalapban jár a környezetemben megszámlálhatatlannak tűnő készlete van és meg kell, hogy mondjam, nagyon is öltözteti. Talán el se tudnám nélküle képzelni. Túl akarok lépni a "ciki, ugyan felvehetem-e kintre" kategórián és legalább strandra hordani.

Egy szalmakalapra hasonlító, natúr színű, szellős kalap volt az elképzelés. A fejhez illeszkedő részén szellősebb mintával, a karimáján tömörebbel. Olyan mintát nem találtam, ami igazán tetszett, de olyat többet is, aminek a formája inspirált. Körvonalazódott az, hogy nem akarok felhajtható vagy nagyon pörge karimát, mert azok a kalapok inkább csak díszítenek, de nem védenek.

Raffiára emlékeztet a fonal "megjelenése", de puha. Másrészről pedig az általam horgolt kalap középső része olyan, mint ha makramé lenne. Mármint a minta...

Fonal: Phil Mystere

Tű: 6 mm-es

Anyagszükséglet: egy gombolyag

Minta: saját tervezés

Soha ilyen gyorsan nem fogyasztottam el fonalat. Pénteken hozta a postás, vasárnap estére meg már értékelhetetlen mennyiség maradt belőle. (Kérdés, hogy azzal a kevéssel tudok-e valamit kezdeni.)

Mást is megmozgat a kalap készítés; a faces csoportban is ez a téma. :) A végén még menő lesz!

Anyu kalapja

Anyu áhítozott egy kalap után. Sajnos nagyon nehezen bírja a hőséget. Amikor a neten megláttam ezt a fonalat, egyből az jutott eszembe - mivel nem tudok elszakadni a szalmakalap gondolatától - hogy ebből szívesen készítenék kalapot.

Igazából ez a második, mert magamnak készítettem az elsőt, de ennek feldíszítésével, eldolgozásával lettem készen hamarabb. A legfőbb szempont a szellős rész és a nagy karima volt. Kertészkedéshez tervezi használni, egyelőre nagyon örült neki. Aztán majd viselve válik...

Mivel szellősre kellett csinálni, ezért kevésbé formatartó az a rész, aminek következtében nem annyira fotogén. Azért azt nem bírtam ki, hogy egy kicsit legalább fel ne díszítsem. A bronzos szalag és a barna zsinór fityegőkkel abszolút a személyiségéhez illenek, gyorsan rá is bólintott erre a szolid kis díszre.

Fonal: Phil Mystere

Tű: 6 mm-es

Anyagszükséglet: egy gombolyag

Minta: saját tervezés

Először gondoltam enyhe keményítésre, utána hamar elvetettem, annál az elvnél maradva, hogy legyen kényelmes, bőrbarát és ha már a karimája "megáll", akkor oké úgy ahogy van.

Felkészülés a következő télre

Mindig tetszettek a több sziromsorozatból álló horgolt virágok. Én is nekifutottam, de nem tudtam eldönteni, hogy sárga alapon zöld legyen vagy zöld alapon sárga. :D

Masnis sapka

Nagyon szerettem ezt a sapkát horgolni. Egyszerű, de mutatós mintája van. Dilemmát az okozott, hogy milyen szalagot húzzak bele, hiszen a gépek által készített szatén/szövött szalagok merevek. Nem illeszkednek a sapka rugalmasságához, nem hagyják azt tágulni. Ha pedig lazán húzom bele akkor levetett állapotában nem áll sehogy sem. 

Szerintem megtaláltam az optimális megoldást; horgolt zsinór kell bele, amely mind a sapka anyagához, mind a stílusához jobban illeszkedik.

Hópelyhes sapka

A sapka saját tervezés. A színösszeállítás ötlete egy kép alapján jött. A hópehely meg egy honlapról. Így utólag már nem tudom megmondani melyikről. A google-ba beütöttem a "snowflake" szót és az elsők között dobott ki egy angol nyelvű leírást. (A lényeg: láncszemeket összekötünk és az egy pár egyráhajtásos pálcák közé három-három láncszemet horgolunk, majd a következő körben jönnek a pikók, a kicsik három szemesek, a nagyok talán hét vagy kilenc.)