A nőknek nagyon jó dolguk van sapka téren. Bármilyen színből választhatunk, lehet fejre simuló, manósapka, beret sapka, lehet simlis, bojtos és anélküli, kifordítható. Nekünk találták ki a brioche-t is. Lehet csipkés, vastag, vékony, kalap fazonú. Készülhet több színből vagy lehet tele csavarások megannyi variációjával. Míg egy pasinál elég szegényes a választék. A minimál stílus a legbiztosabb. Azzal nem lőhet mellé az ember és nem lesz nőies hatású, és a színeit tekintve is inkább környezetbe "beolvadós", majdnem hogy észrevétlen egy férfi sapkája. Ezzel szemben egy nőt még ez is öltözteti. Nekünk akkor menő, ha felhívja a figyelmet magára.
Hiába nézegettem a netet, csak nagy nehezen sikerült találnom megfelelő horgolt sapkát. Mikor majdnem kész lett, rájöttem, hogy nem tetszik. Pontosabban addig a megállapításig is eljutottam, hogy általában nem tetszenek a horgolt sapkák. Tömör és ha nagy tűvel készült egyúttal lukacsos is. Nehéz. Lebontásra vár. Viszont legalább kipróbáltam a fonalat és megállapítottam, hogy jó kis akril fonal ez. Elvileg szürkés khaki, de először nem is láttam az utóbbi színt benne, csak azt, hogy jellegtelen szürke. Végül még a színével is sikerült megbarátkoznom, szerintem fele-fele részben tartalmazza mind a szürkét, mind a khakit. Vizesen jóval zöldesebb, mint száraz állapotban. Puha és kellemesen vastag. A kötés ekkora méretben haladós vele.
Mivel ajándékba készült, muszáj volt az internetre hagyatkoznom. Az eddigi tapasztalataimon és interneten található méretek "átlagolásával" készült el. Ami kb. így zajlott: "Vajon ennyi elég lesz?", "Nem... de igen.", "Ha rám bő, akkor jó." stb. A minta rugalmas egyrészt a patentnak, másrészt a négy sima, egy fordított mintának köszönhetően. Így ránézésre csalós a végeredmény. Remélem, hogy jó.
Ami "csavart" belevittem, az a kezdés. Van klasszikus szemfelszedése ennek a gépi hatású kezdésnek, de az számomra bonyolult. Még addig hagyján, amíg síkban kell kötni és a tűn, nem pedig a damilon vannak a szemek. Nem próbáltam, de szinte látom magam előtt, hogy össze-vissza fordulnának és a vége káosz lenne. Addig-addig keresgettem, míg megtaláltam ezt a videót. Átültetni a körbekötésre meg már nem volt olyan bonyolult. (Ha meg akarnám fogalmazni: Egy más színnel long-tail technikával kell a szemeket felszedni, majd négy sor sima megkötése után oly' módon kell a fordított oldalon az első sor között meglévő vízszintes szálakat felszedni, hogy a tű felőlünk lévő részén legyen előrébb a szál. Majd ezeket fordítottan lekötni. Nyilván a videó megnézése után lesz egyértelmű a módszer. Még annyit, hogy így a kezdeti szemszám megduplázódik. Naná, hogy hiába állapítottam ezt meg előző este mikor kipróbáltam a technikát, másnapra kialudtam.) Odáig vagyok a végeredményért.
Kapott egy "made with love" fém bilétát is. Szeretem ezeket a kis pluszokat. Választhattam műbőr, kicsi fa és még kisebb fém között. Azért cseles ez a fém, mert szerintem messziről is feltűnik, hogy van ott valami, napsütésben meg is csillan a felületén a fény.
Fonal: Himalaya Everyday
Tű: 4,5 mm
Ötlet: Bankhead (Susie Gourlay)
Fonalszükséglet: kb. fél gombolyag
Fonalszükséglet: kb. fél gombolyag
Találtam utána egy másik videót is. Másképp csinálja a patent kezdését, de a lényeg, hogy a végeredmény eléréséhez nem kell azt a fura szemfelszedést produkálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése