Rudolf forró csoki

A munkahelyen az idei év különleges, mert az eddiginél több, összesen nyolc emberrel kellett együtt dolgoznom. Közhely, de igaz, hogy az ember többet van velük, mint a családjával. Ilyenkor nyújtana is valamit, valami apróságot, de annyira különbözőek az ízlések, pedig jó lenne egyformát vagy közel egyformát. De mit? A készen kapható ilyen-olyan asztalra helyezhető apróságok porfogók és a szebbek drágák is. (Én legalábbis sajnálom a pénzt rájuk.) Angyalkát, manót nem akartam. Egyáltalán semmi olyat nem akartam aminek elkészítése sok energiába, időbe kerül. Szimplán azért, mert nem akartam stresszelni azon, hogy nem leszek kész. (Egy-egy elhúzódó nap és már is oda az ütemterv.) Nem akartam emiatt kötöttséget.

Nőkről van szó, akik édesszájúak. Általában a csokit mindenki szereti... és akkor jött az ötlet; legyen forró csoki üvegben. Gyorsan elkészíthető, rétegezve mutatós. Aki nem akar víz hozzáadásával csokit inni, annak jó lesz tejjel jobban hígítva kakaóként. (Azt hiszem, a társaságból egyedül csak én innám így.) Kevés, épp csak annyi kreatívság is van benne, amely jelen pillanatban jólesik.

Végül a hajszálpontosan egyforma külcsínről is lemondtam. Megfelelő mennyiségű zseníliadrót híján lett végül hópelyhes is, nem csak Rudolf rénszarvas.