Boríték

Egyszer a menyasszony alighogy feltettem ide egy bejegyzés már is reagált rá privátban, ezért nem akartam feltenni ezt és az előző bejegyzést időnap előtt.

Mivel az üdvözlő lap A4-es méretű félbehajtva, ezért a hagyományos és itthon meglévő borítékba nem fér. Sebaj, majd varrok egyet, hogy stílszerű is legyen. Lehet, hogy legközelebb nem tenném. A lényeg az, hogy készen van és a varrógép is vitte. :)

Anyagot a meglévő készletből választottam. Motívumként igyekeztem valami letisztultat választani, hiszen az ifjú pár is hasonló.

A hímzésben a virágok és pöttyök/rezgők hímzése volt a legjobb. Mivel maga a kapocs szép és a küllemét csak rontani lehet az anyagra varrással, ezért inkább ragasztottam ékszerragasztóval. Szerencsére nem üt át ez a típusú ragasztó, előbb az anyagokat összeöltöttem.

És a sarkok, amelyek elméletéről pár bejegyzéssel korábban szó volt.

Pénzátadó boríték

Az Ai ajánlott egyfajta papírt színes ceruzához. Volt is belőle itthon... nem vált be. (Még szerencse, hogy a mesterséges intelligencia nem vert költségbe.) Azután elővettem egy másfajta papírt. Mi lesz ebből? Nem is igazán gondolkoztam azon, hogy jó-e, hanem inkább arra voltam kíváncsi, hogy én vagyok-e ennyire béna, esetleg elengedjem-e az egészet. Csak amikor félig volt kész morfondíroztam azon, hogy fekete? Esküvőre? De "elmostam" az aggályt azzal, hogy milyen jól fog mutatni a belső felén a fehér betű.

Érdekes utazás volt ez. Mivel félbe van hajtva, ezért az egész érdemi rész csak A5-ös méretű. A hátoldalán égbolt és csillagok, a belső oldalán pedig valóban jól mutatnak a fehér betűk.

Nehéz volt ilyen piciben dolgozni. Elég csak az arcra vagy a kézre gondolni, hogy az mekkora egy ceruza hegyéhez viszonyítva. Nekem a személyes kedvencem a fátyol.

Rózsás karkötő

Nagyon apró, talán ezen a képen látszik a legjobban a mintázata. Vastagabb zsinórral is próbáltam, de az amiatt, hogy kirúgta magát, nem volt alkalmas.

A csuklóm :)

Ikertű

Egy ruhából csináltam felsőt az alja levágásával. Az anyag enyhén szólva nem a leghálásabb, műszálas, pördül. Jersey, így arra különösen kellett figyelni, hogy a varrat használat közben se pattogzódjon fel a feszítéstől (és mivel pont csípőtájékról van szó, ezért különösen fontos) és mivel arányaiban én ott széles vagyok, ezért az alakomhoz nyúljon. 

Már szó volt róla és az oldalsávon ott a link a használatról. Tehát: háztartási varrógép esetén is lehetséges, úgy hogy felül két szálat fűzünk be, egyenes varrásra állítjuk. Az anyagot varrás közben kissé nyújtottam.

Letűztem és a felszínen varrva hozza ezt a két párhuzamos varratot, az alján pedig ezt:

Túlnyomó többségében sötétkék az anyag, rózsaszín virágokkal, ezért a fekete cérna (meg azért mert nem volt sötétkék itthon.

Kis elmélet

Az előző poszt miatt felmerült a kérdés, hogy mi van akkor, ha olyan sarokról van szó, amely nem pontosan derékszögű és ennél szeretnénk szép szabályos, ám sallang anyagtól mentes (és varrógépet kímélő) varrott sarkot létrehozni.

Ezen belül felmerülhet tompa- és hegyesszög is, a legkülönbözőbb szögekben. Az elmélet képekben, rajta a két eset. Feketével a már - képzeletbeli - varrott anyag széle, kék golyóstollal a dupla hajtások vonala, zölddel a vágás (kieső rész és bemetszés), grafittal (ahol szükséges), a szögmérés, rózsaszínnel a központi rész hajtása, szintén kék golyóstollal a szükséges vágások, bemetszés utáni hajtásirány.

Első kép a tompaszög esetén:

Gyakorlatban: az anyag méretre vágása után a kellő szélességben az anyagot mindkét irányból duplán behajtjuk. Az így képződő sarokban lévő rombuszt levágjuk és az anyagot a sarokig bemetsszük. Erre az utóbbira azért van szükség, mert egyébként nem terülne szépen az anyag. A bemetszett anyag két oldalán lévő anyagot kissé meg lehet kurtítani (attól függően, hogy maga a felület mekkora nagyságú) és az anyagot a rózsaszínnel jelzett vonalig levasaljuk. Majd mindkét oldalról duplán behajtjuk, levasaljuk. Férceljük vagy letűzzük.

Úgy gondolom, hogy a tompaszög kérdése többször felmerülhet, a hegyesszögé kevesebbszer, de lássuk ezt is.

Hegyesszög:

Kiszabjuk, behajtogatjuk a kívánt szélességben. Bemetsszük a sarokig. Ezután a hegyesszög felét !) kimérjük még kétszer mindkét irányban. (Nem kell nagy dologra gondolni, nem kell más hozzá csak papír ami alapján szabtunk vagy utólag az anyagot körberajzoltuk, azt felében összehajtjuk és ezt az anyagra fektetve folytatódhat a méricskélés.) Az elsőként kimért vonalnál lesz a levasalás helye (rózsaszínnel jelölve), a másodiknál levágható. (Le is kell vágni, mert a felesleges anyag útban lesz.)

Az ördög és a részletek

Nem szabad lebecsülni az egyszerű feladatokat se. Egy egyszerű lepedő beszegéséről van szó. Hónapjaimba telt, mert elromlott a varrógép. Másfél hónapig ott volt a szerelőnél. Nem, nem azért mert annyi gond volt vele, hanem olyan sokan álltak sorba előtte. Aztán megérkezett a babaágy pontos mérete és ehhez igazítottam a már előzetesen gombostűzött anyagot. (Előzetesen megnéztem neten egy általános babaágy méretét... Szóval két oldalát módosítottam.) Megjött a gép. Kicsit rápihentem. Szembe kell nézni azzal, hogy nem a legjobb gép (Tesco gazdaságos)

Ami a lényeg: akár terítő, akár lepedő. Felesleges és csúnya is (pontosabban nem a legszebb), ha minden oldalán hajtunk kettőt és így varrjuk meg. Így a sarkokban feleslegesen túl sok anyag lesz, amit a gép se szeret annyira varrni, ha eleve vastag az anyag.

Ha levágunk egy derékszögű háromszög részt az anyagból, akkor nem túráztatjuk a gépet hat rétegnyi anyag megvarrásával.

Az első természetesen az anyag beavatása, vasalása és méretre vágása, amit követ a kívánt varrásszélesség kimérése kétszeresen valamennyi oldalról. Majd a kéken jelölt részt kivágjuk.

Ezt követően a levágott sarkú részt behajtjuk a piros csíknál, majd a 2 és 3 pontnál lévő és ezt követően a 4 és 5 pontnál lévő hajtásnál elérjük azt, hogy valamennyi oldalon foszlásmentesen megvarrható az anyag, illetve a saroknál is derékszögű háromszög van.

Nekem tetszik a minta. Elefánt kertészkedik. Szerintem aranyos.

És a sarok, ami miatt az egész trükköt csináltam:

Ünnepi nyuszik

 

Hőnyomtató

Ha már a technikáról esett szó. Még kreatívkodtam egy kicsit. Immár célzottan használtam a mini hőnyomtatót

Ezek a tapadós címkék csomagolásnál lesznek segítségemre.

Egészen elégedett vagyok vele. A képeket a neten kerestem. Mivel fel van a címke göngyölve henger formára, ezért pördül, de ragasztás után nem fog. 

A bárányok hallgatnak

Láttam egy videót, az adta az ötletet. 

Régen, még a kezdet-kezdetén az okozta a kihívást, hogy ha neten rendeltem, hogy az adott fonal, zsinór, bármi vastagsága, színe az általam elvártat hozza. Most, hogy a rendelt fonalak, maradékokat, készletet az elképzelt tárgyhoz igazítsam. Vagy kompromisszumot kössek vagy esetleg lemondjak róla. Így került bevetésre ez a barázdált golyó, de így került alkalmazásra az akvarell ceruza is, amivel színeztem a fülek belsejét és az arcnak pírt adtam.

Közben - mint legtöbbször - ment egy érdekes műsor. Amerikai. Katonáskodás közben megsérült ember esküdött. Annyira jó dolgokat mondtak... és elgondolkodtam az elfogadásról. Hogy mi ebben mennyire le vagyunk maradva. (Magyarországon inkább elkerülnék a hasonló sérült embert, mint sem azt látnák, hogy valamit túlélt, kárt szenvedett és segítenék a helyzet kezelésében, ne adj Isten tanulnának tőle.)

Igen, tévézek inkább, mint mondjuk netezek. Persze, használom a számítógépen is gördülékenyen, de csak amire szükséges, pl.: a blogspotnál a bejegyzés időzítésére és hasonlókra.

Szívem

Az alapjául szolgáló videó: itt. Annyit módosítottam, hogy a kezdeti - számomra összképet zavaró - hurok ne legyen, ehelyett inkább lógós legyen. (Ez kis munkát igényelt, meg kell érteni, hogy melyik szál merre tart és hogyan lehet ezt az elképzelést megoldani felesleges bog nélkül.) A videó nagyon jó. Lassan csinálja, így még arra is időt ad, hogy szükség esetén a videó leállítható legyen.

Virágocska

 

Szalvétagyűrű nyuszifülek

Eredetileg táskának vettem a fonalat. Leszabva félretettem. Most pont elég volt a mérete. Azt nem is tudom pontosan milyen hosszú szálakból készítettem. Kép alapján csomóztam. Egy-egy karikához 2*2 szál kellett.

A kép nem adja vissza az eredeti színt. Sokkal szebb.

Viszont azt kivételesen kíváncsiságból lemértem, hogy mennyi időbe került az elkészítése. Egy fél óra alatt volt meg. Előbb-utóbb anyagszalvéta is kerül kiszabásra és megvarrásra hozzá.

Üdvözlőlap

Nem állt minden eszköz a rendelkezésemre. Átütött a papír, így ragasztanom is kellett. Háttérnél pedig a kevesebb több elvet használtam. Ma esti szórakozás.

10,5 cm * 14 cm. A széthajtható lap következő oldalán pedig a szöveg található.

Holnaphoz két hétre várható egy távoli családtag érkezése.

Makramé nyuszi

Elővenni a kellékeket ugyanannyi idő volt, mint elkészíteni. Szerda esti film közbeni alkotás. Az arca egészen csajosra sikerült. 

A golyó már nem tudom honnan származik, de szép kivitelezés. A többségnek szálkás a belseje és egyenetlen a felszíne. Erre nem mondhatok semmi rosszat. Ha a belseje tönkretette volna a pamut zsinórt, kihúzta volna a szálát, előveszem a fúrógépet és simára csiszolom.

Kukor Ica

Az ötletet egy Etsys minta fényképe adta. Abban valami erő strapabíró drótból volt a keze, lába. A képen egy totyogó. Nem szívesen adnám úgy gyerekkézbe. Ha megvásároltam volna a mintát, csak azért tettem volna, hogy megtudjam, milyen drótot használ. Mivel külföldi és az áruválaszték nem azonos, ezért emiatt okafogyottá vált.

Az nyilvánvaló volt, hogy popcorn mintát alkalmaz. Ennek jó pár változata fellelhető a neten. Én félpálcából négyet használtam és minden második sor rövidpálca és később ezekben a sorokban fogyasztottam. 

Ez az első zöldségem. Saját minta alakította a küllemét. Amolyan menetközben alakuló. Az már első gondolatra megvolt, hogy zsinórfonal fogja helyettesíteni a drótot. 5 mm-nek kihúztam a belét és így húztam bele a kész horgolási soromba. Belül csomót kötöttem rá. Időközben jött az ötlet, hogy mágnest kap a lábába, kezébe. Hiszen nagy és okos bátyónak készült. A haja is pamutfonalból van. Külön figyeltem a szemére. Gondosan elégettem a biztonsági szem hátulját és szét is nyomtam, valamint ékszerragasztót nyomtam az elülső részén a szem és a horgolás közzé, úgy hogy ne csorduljon ki. Egy éjszakát pihent, szikkadt kint.

Amolyan kis érdekesség, ami nincs másnak.

Milyen ajándékot?

Kinek milyen ajándék a megfelelő, miről álmodozik és a pénztárcánkhoz is mi van szabva?

Kevéssel karácsony előtt csodálkozva láttam, hogy a blog jobb oldalán lévő feliraton a karácsony mellett százat jelez a számláló. Belenéztem, vajon tévedés-e. Nem volt az, de felsejlettek a múltból olyan emlékek, amelyek nem voltak kellemesek. Mindegyikbe próbáltam a szükséges energiát, szívet beletenni. Aki kézimunkázik tudja, hogy a kigondolástól a megvalósulásig, a kitapasztalástól a csomagolásig több óra telik el összpontosítással, türelemmel, újrahangolással. 

Volt személy, akit ma már nem lepnék meg ilyesmivel... Mindössze arról van szó, hogy a munkatársak nem a barátaink, sem családtagok, nem is elvárás feléjük, hogy rajongjanak, azért amiért mi. (Voltaképpen az egész munkahelyi karácsonyi, születésnapi, névnapi ajándékozás egy zsákutca. Nincs rá annyi pénz, amiért értelmes ajándékot lehet venni, de nem is elvárás ez vadidegen emberek felé. Viszont, aki a gesztust sem díjazza, akkor kár érte.)

Mégsem kidobott idő egyetlen óra sem, amit ilyesmivel töltünk akár jó kézbe kerül az adott alkotás, akár nem, akár olyanéba, aki díjazza, akár olyanéba, aki nem, mert ha mást nem akkor azt az érzést adja, hogy urai vagyunk az anyagnak, sikerélményt adhat és beépítjük a hétköznapokba. A szervezést, a türelmet, az időzítést, a magabiztosságot és tudjuk a határainkat is. 

Nálunk a december után hamar ránk köszönt a következő ünnepnap egy születésnap, amely a második héten van. Mivel közeli hozzátartozóról van szó, ezért nem kétséges, hogy kézimunka. Nyilván mindenki igyekszik olyan dologba beleadni a pénzért, idejét, amelynek maga is örülne (kivétel ez alól a munkahelyen egymásnak adott fröccsöntött termékek, amelyeknél - érthető módon - még fontosabb az ár), így magamat meg nem hazudtolva egy olyan technika ismét, amely engem mostanában foglalkoztat.

Azzal, hogy választhattam témát, ha nem lett volna rozsdaszínű fonálból, akkor marad a hattyú reprodukciója, de így azt hiszem jobban jártam. 

Így kezdődött:

Ezután még egy kis színt kapott a róka melletti bal oldal.

A kezdeti kíváncsiság lendületével gyorsan el is készült a róka:

Azonban sok támpontot a festés, felvázolás nem tartalmaz, így egy adag tanácstalanság is befurakodott a készítés napjaiba. Aztán egy mély lélegzetvétel, erőgyűjtés után folytattam mindig. 

Meglehetősen sok szabadságot tartalmaz ez a technika, amely egyébként szimpatikus nekem, de magamra vagyok hagyatva közben mindenben; hány szálas legyen a fonal, milyen színű, milyen sűrűn legyenek a virágok stb.

A végső formája immár felakasztható keretben:

Munkásabb volt, mint a hattyú. 16,5 cm az átmérője. Ezzel is két napot foglalkoztam, a harmadikra csak az eldolgozás jutott. Természetesen minden pénzbe kerül. Az anyag még régebbi vásárlás és a fonalak is, illetve lehet, hogy azokat nem is én vettem, nálunk kézről-kézre járnak. Itt a keret a jelentősebb tétel, azt ezer forintért vettem nem is olyan régen.

Most nincs más teendőm hátradőlni és várni egy hetet az átadással. :) Ma megnézem ismét, sokadjára a Vukot. A kedvencem az, amikor a kutyák pletykálnak és amikor a Simabörű kicsapja az esőbe a komondort és Karah így kommentálja miután Vuk mondja, hogy a kutyák, micsoda talpnyalók; a komondor az nem, a bőrét odaadná a Simabörűét, de a talpnyalás az nem megy... És még mondják nekem azt, hogy nem felnőtteknek felnőttekről szól a mese.