A varrógép új ruhája

A gyárilag adott huzat nem csak azért nem tetszett, mert vékony volt és felül picit beszakadozott, hanem azért sem mert a varrógép fülénél, ahol felül szabadon volt hagyva, a por nyugodtan szállhatott befelé.

Ezt az anyagot már jó ideje őrizgettem és mivel olyan markáns, nem találtam megfelelő helyet neki. Először textiltárolónak szántam, aztán mivel rendet akarok - mert engem az gyönyörködtet, ha csak a legszükségesebb holmik vannak elől, de ezt nehezen kivitelezem - nem akarok kísértést, hogy egy tároló telipakolva állandósult "díszlete" legyen a szobának. 

Mivel már régóta nézegettem a fent említett műanyag huzatot, jött az Isteni szikra. Ezt méricskélés, tervezgetés követte. Igazából egy hasonlót láttam a neten és mivel a díszítő varrások és zseb itt-ott is nagyon gyönyörködtet, ezért nem volt kérdéses. Kapott vékony bélést. Belül barna anyag van. Összefordítva, összevarrva, ferdepántozva, ahogy azt illik. (Még ha csak egy sima kis varrógéphuzatról van is szó.) Meglepődtem, hogy milyen vaskos, merev lett. Talán ha most kezdenék neki, átgondolnám, hogy kell-e a bélés. (Még most sem tudom eldönteni.) Komoly kis darab lett!

Vettem egy díszítő talpat. Bármilyen kicsinység, de irtó jó, hogy látom pontosan az anyag széléhez képest, hogy hol halad a tű. A szalag kb. 1 cm széles.

Árokban varrás. Ezzel meggyűlt egy kicsit a bajom. Nem éreztem rá első körben. Kb. ötödét megvarrtam, aztán fejtettem vissza.

A találkozásnál a ferdepánt eldolgozása. Okozott ez egy kis dilemmát. Forgattam, próbálgattam, logikáztam, végül sikerült kitalálnom.

És a pakolós zseb:

Pettyes nyereghuzat

Nagyon régóta várat magára ez a bejegyzés. Még télen készítettem ezt a nyereghuzatot.

Amikor az előző üléshuzattal megtettem az első kört a városban, a téli szürkeséghez túl harsánynak éreztem, ami persze nem baj, mert ettől egyedi, viszont bementem a turiba és találtam egy olyan kabátkát, amelybe már első körben "beleláttam" a nyereghuzatot. Végül csak visszafelé vettem meg, mert nem hagyott nyugton.

Az első után hipp-hopp készen lett. A sablon adott volt, díszítéssel se ment az idő, nem is próbáltam rá az ülésre olyan sokszor. Kapott két vékony réteg flízt, amelytől olyan finom puha, hogy luxusérzetű a rajta ülés. Szorosabbra vettem ezúttal a gumit.

Ma nagyon jó szolgálatot tett az ülésvédő. Annak ellenére, hogy már túl vagyunk a tavasz felén nagyon hideg volt. Viszont gyönyörű zöld minden, az esőcseppek megültek a fűszálakon, friss volt a levegő és hazafelé még az örvös galambokat is megcsodálhattam.

Bicikli nyereghuzat

Az ülésvédőnek a hiányát már tavaly is éreztem. Az előző telet egy-két havas naptól eltekintve végig bicikliztem. Mivel vidékre járok, így a nap végén a buszmegállónál - a kilenc, tíz óra szabad ég alatt tartózkodás után - mindig hideg ülésű bicikli fogadott, amelyre kellemetlen volt ráülni. Mire megszületett az elhatározás a nyereghuzat elkészítésére, jöttek a kellemesebb napok és letettem róla.

Az idei télen se kezdtem időben hozzá, de jobb későn, mint soha. :)

Egy négy-öt évesre való gyapjú ruha adja az elő és hátlapját. (Örülhetett a turis amikor elvittem, mert kötve hiszem, hogy ilyen színű, anyagú, szabású ruhát bárki is ráadna a gyerekére. Kb. a hatvanas-hetvenes években maximum.) Először gondolkoztam mindenféle díszítésben; biciklis nő (tetszett az ötlet, de kicsi a felület, elvetettem), bagoly (szép-szép, de ebben a formában nem hozzám illő), maradt a virág.

Az alján gumi van. Könnyen lehúzható, felrakható. Remélem senkinek se lesz kedve ellopni, mert azért ha beszaladok a boltba, nem fogom lekapni, majd visszahúzni.