Néha kell valami lázadó, szabálytalan, színben és formában meglepő, merész, amit csak úgy "össze lehet csapni". Ez igazi pamacsolás volt. Vettem kőhatású pasztákat és csak kentem, kentem. Amikor összeolvad a két szín - világos sárga, terrakotta - az nem tetszett igazán, amikor a sárgára rákerült és élesen elkülönült a tégla, az igen. Hogy mennyire kőhatású? Végső soron az. Én még le se csiszoltam, még egyenletes se legyen a felszíne.
A stencil már megvolt. A türkizes színt nem tudtam mellőzni. Egyébként se legyen olyan egyhangú. Került még gyűrt papír, amit előbb meggyűrtem és több rétegben ráragasztottam. Fekete, barna bordó festék is előkerült, valamint bronz és vörös réz antik paszta. A fogaskereket egyesével felragasztottam. Közben méricskéltem, nehogy elvessze a funkcióját az óra, elférjenek a mutatók. (Már láttam olyan házilag készített órát, ahol akadtak a mutatók.) A számokról hamar letettem, hiszen a színek, minták voltak a mérvadóak, nem akartam ezt összezavarni holmi arab jelzéssel.
Világosság és sötétség, kétség és remény, jó és rossz találkozása ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése