A lepke ujjat - amit hivatalosan nem is tudom, hogy egyáltalán így nevezik-e - tiszta nagy betűvel kellett volna írni. Történt ugyanis, hogy egyik reggel békés biciklizgetésemben egy parkon át sétáló ruhára lettem figyelmes. Oldalt lekerekített, v-nyakú, elől gombos, derékban húzott, lepke ujjas. Csak úgy libegett a könnyű kis ruha a tulajdonosával át a parkon. Kell nekem egy ilyen! Nem voltam rest, még aznap betértem a város egyik méteráru üzletébe. (Három van összesen.) Eredetileg flokon volt a cél, de abban vagy nagyon harsány mintásak voltak vagy pöttyösek. Már-már megalkudtam volna az egyik pöttyössel, míg nem az eladó lány - akivel közben le is tegeződtem - mutatott mást. Azt mondta, hogy nehézselyem, de szerintem ez nem az. A lényeg, hogy eddig is kerültem ezeket a nehezen varrható anyagokat, ezután is fogom.
Ennek a mintája fogott meg. Könnyű libegős. Boldogan vittem haza. Otthon már megtudtam, hogy ezt is kerülnöm kellett volna.
Jött az ádáz küzdelem az aljával. Nagy nehezen, de még milyen energiabefektetéssel, sikerült felhajtanom. A gomboláspánttal is megküzdöttem. Közben már lélekben letettem a lepke ujjról. Jó lesz nekem egy sima, masnival záródó is! De az sem egyszerűbb. Aztán olvastam neten, tájékozódtam.
Ennek a mintája fogott meg. Könnyű libegős. Boldogan vittem haza. Otthon már megtudtam, hogy ezt is kerülnöm kellett volna.
Az ujja (szabásmintájához segítség az oldalsávon)
Sok-sok pihenőt közbe iktattam. Kísérleteztem, keresgéltem. A gondot az okozta, hogy az anyag kissé csúszós, önmagát kirúgja és vékony.
Próbáltam:
- papírral varrni (szuper is lett, de még azt se viselte, hogy letépjem róla a papírt),
- állítottam felül és alul is a szálfeszességet (nem vitt előrébb),
- kergettem 60-as tűt a városban, de csak a net szerint létezik elméletben vagy ki tudja, nincs igény rá,
- próbáltam előbb cikk-cakkozni és csak egyszeresen visszahajtani,
- ami végül a megoldásom lett az az, hogy elővettem a 2 mm szélesen felhajtó talpat, kis öltésszélességet adtam meg neki és azzal hajtottam fel a nyakánál és az ujjánál.
Nem lett tökéletes, de így is több energiát fektettem bele, mint amit megérdemelt. :) A derekának gumírozása ehhez képest gyerekjáték volt. Bejelöltem, hogy hol szeretném. Direkt a valós derék alatt, hogy a végeredménynél buggyanjon egy kicsit. Valamint direkt csak annyira szorosan gumíroztam be, hogy hozzáálljon a derekamhoz, ne pedig ráfeszüljön, szorítson. (Cserébe szabhattam volna hosszabbra, ha előre gondolkozok, mivel a "buggyanás" elvesz a hosszából.)
Ennyi! Még egy-két hónapig hordhatom, aztán csak jövőre. Azt hiszem, biztosabb, nyugodtabb vizekre evezek. Most már tudom, hogy milyen anyagot akarok elkerülni a jövőben. :)
Nem is figyeltem szabáskor, hogy hova esik nagy virágos minta. Már kiszabás után láttam, hogy előre pont az került. Még most se tudom, hogy így szabnám-e újból. Aztán az elképzelés az volt, hogy oda is az anyag csíkos részéből szabok anyagot a gomboláspántnak. A csík folytonossága majdnem összejött. Azt gondolom, ha nem erről az anyagról lett volna szó, tizedmilliméterre stimmelt volna.
Tegnap megvolt a debütálása is. Végre volt olyan meleg reggeltől estig, hogy hordható volt. Miközben reggel bicikliztem csak úgy libegtek az ujjai, meg napközben is, ha fújt a szél. Nem gyűrődős. Nyilván negyven fokban nem lenne ideális... de mi az amit akkor elvisel könnyedén az ember?
Próbáltam:
- papírral varrni (szuper is lett, de még azt se viselte, hogy letépjem róla a papírt),
- állítottam felül és alul is a szálfeszességet (nem vitt előrébb),
- kergettem 60-as tűt a városban, de csak a net szerint létezik elméletben vagy ki tudja, nincs igény rá,
- próbáltam előbb cikk-cakkozni és csak egyszeresen visszahajtani,
- ami végül a megoldásom lett az az, hogy elővettem a 2 mm szélesen felhajtó talpat, kis öltésszélességet adtam meg neki és azzal hajtottam fel a nyakánál és az ujjánál.
Nem lett tökéletes, de így is több energiát fektettem bele, mint amit megérdemelt. :) A derekának gumírozása ehhez képest gyerekjáték volt. Bejelöltem, hogy hol szeretném. Direkt a valós derék alatt, hogy a végeredménynél buggyanjon egy kicsit. Valamint direkt csak annyira szorosan gumíroztam be, hogy hozzáálljon a derekamhoz, ne pedig ráfeszüljön, szorítson. (Cserébe szabhattam volna hosszabbra, ha előre gondolkozok, mivel a "buggyanás" elvesz a hosszából.)
Ennyi! Még egy-két hónapig hordhatom, aztán csak jövőre. Azt hiszem, biztosabb, nyugodtabb vizekre evezek. Most már tudom, hogy milyen anyagot akarok elkerülni a jövőben. :)
Nem is figyeltem szabáskor, hogy hova esik nagy virágos minta. Már kiszabás után láttam, hogy előre pont az került. Még most se tudom, hogy így szabnám-e újból. Aztán az elképzelés az volt, hogy oda is az anyag csíkos részéből szabok anyagot a gomboláspántnak. A csík folytonossága majdnem összejött. Azt gondolom, ha nem erről az anyagról lett volna szó, tizedmilliméterre stimmelt volna.
Tegnap megvolt a debütálása is. Végre volt olyan meleg reggeltől estig, hogy hordható volt. Miközben reggel bicikliztem csak úgy libegtek az ujjai, meg napközben is, ha fújt a szél. Nem gyűrődős. Nyilván negyven fokban nem lenne ideális... de mi az amit akkor elvisel könnyedén az ember?
De klassz lett! :)
VálaszTörlésTényleg szép ez az anyag, nekem is tetszik!
Köszönöm! Nem látszik, hogy mennyit vacakoltam vele. :) A varrás utáni kimosás jót tett neki, mert az apróbb húzódásokat kisimította. :)
VálaszTörlés