Lehet, hogy így az évezred elején nem nagy kunszt harminc-negyven évvel ezelőtt gyártott fonalat találni, de engem mégis megérintett, hogy hogyan került ez bele tavaly egy angol turkáló választékába. Igazi jó minőségű, szép élénk, de nem harsány színű horgolócérna még (feltehetően) a rendszerváltás előttről.
A feliratozása a fonal paramétereit tekintve szegényes. A méretezés megjelölése nem a ma szokásos és erősen hiányolom azt, hogy a tíz deka fonal hány métert takar. A feliratozás természetesen retró, márkájának elnevezése pedig egy örök klasszikus kedvenc virág; pipacs.
 |
| A kezdetekben. A címke mire idáig jutott, leszakadt róla. |
A feliratozása a fonal paramétereit tekintve szegényes. A méretezés megjelölése nem a ma szokásos és erősen hiányolom azt, hogy a tíz deka fonal hány métert takar. A feliratozás természetesen retró, márkájának elnevezése pedig egy örök klasszikus kedvenc virág; pipacs.
 |
| Felgombolyítva. |
Jó helyen tárolhattak. Nem ette meg semmi, nem büdös, teljesen ép és jó szerkezetű. Volt minőség annak idején is.
Vajon milyen utat járhatott be? Szerintem egy hagyatékból került oda vagy valaki "boltolt" az eladóval és cserébe ruhaneműt vitt magával.
Jelentem; nálam jó helyen van. A régi fonalat új mintával ötvöztem. Ez a Draiguna mintát február hetedikén publikálta a szerzője.
Gyors projekt volt, két nap alatt végeztem vele. Igaz, az utolsó sort nem készítettem el. Nem találtam itthon hozzá hasonló vastagságú fonalat, illetve nem tetszett a próbálkozásom se. Mint utólag kiderült az elkészült terítő utolsó előtti sorát pedig elrontottam, de legalább következetes voltam. Egyszerűen félreértelmeztem, a formán viszont nem változtat ez az apró hiba. Szerintem akkor se bontottam volna le, ha időben észreveszem. (Csak a kész fotókon tűnt fel, hogy máshová kellett volna azokat az egyráhajtásos pálcákat tenni.) Viszont amit kapásból jól értelmeztem és csináltam - talán a legnehezebb része - a domborodó szívek szép domborodása érdekében az öltés technikája. Olyan szempontból nem volt nehéz dolgom, hogy már találkoztam hasonlóval. Végső soron ez a szőnyeg is hasonlóan készült. (Ennek mintája is egy terítőminta, csak a szélét vettem tömörebbre.)
Egyes sorok már adták magukat, az előzmények ismeretében már tudni lehetett, hogy mi jön. (Ezek a sorok a nagy szív mintájában vannak.) A minta jól megírt, szépen kisimult a terítő, nem kellett változtatni rajta semmit.
Legjobban azt a sort élveztem, amikor egyszerre ért véget és bontakozott ki a nagy és a domború szív mintája. A sorok hossza nem volt végeláthatatlan, tűréshatáron túli. Arra már csak a végén jöttem rá, hogy a domború szívek két oldalán szimmetrikusan található mintába is bele lehet látni a szíveket. Jó kis hétvégi program, gyors sikerélménnyel.
Tartottam kicsit tőle, hogy túl tömör lesz. Szerintem ez a fonal mercelizált volt vagy legalábbis elég tömör, így a végeredmény is egy masszív tapintású terítő. Viszont a tűválasztás szerencsésnek bizonyult, mert nem lett tömör. A terítő legkeskenyebb részén 34,5 cm, legszélesebb részén 40 cm átmérőjű. Lehetne vékonyabb, de így legalább nem az a nagyon pirinyó méretű. Nekem tetszik és tavasszal majd ez díszíti az asztalt. Szóval jó hogy ez így esett, de egyszer talán majd készítek egy igazán finom, míves, aprólékosan kidolgozott terítőt is, melyhez 10-es horgolócérnát fogok használni.
Gyors projekt volt, két nap alatt végeztem vele. Igaz, az utolsó sort nem készítettem el. Nem találtam itthon hozzá hasonló vastagságú fonalat, illetve nem tetszett a próbálkozásom se. Mint utólag kiderült az elkészült terítő utolsó előtti sorát pedig elrontottam, de legalább következetes voltam. Egyszerűen félreértelmeztem, a formán viszont nem változtat ez az apró hiba. Szerintem akkor se bontottam volna le, ha időben észreveszem. (Csak a kész fotókon tűnt fel, hogy máshová kellett volna azokat az egyráhajtásos pálcákat tenni.) Viszont amit kapásból jól értelmeztem és csináltam - talán a legnehezebb része - a domborodó szívek szép domborodása érdekében az öltés technikája. Olyan szempontból nem volt nehéz dolgom, hogy már találkoztam hasonlóval. Végső soron ez a szőnyeg is hasonlóan készült. (Ennek mintája is egy terítőminta, csak a szélét vettem tömörebbre.)
Egyes sorok már adták magukat, az előzmények ismeretében már tudni lehetett, hogy mi jön. (Ezek a sorok a nagy szív mintájában vannak.) A minta jól megírt, szépen kisimult a terítő, nem kellett változtatni rajta semmit.
Legjobban azt a sort élveztem, amikor egyszerre ért véget és bontakozott ki a nagy és a domború szív mintája. A sorok hossza nem volt végeláthatatlan, tűréshatáron túli. Arra már csak a végén jöttem rá, hogy a domború szívek két oldalán szimmetrikusan található mintába is bele lehet látni a szíveket. Jó kis hétvégi program, gyors sikerélménnyel.
Tartottam kicsit tőle, hogy túl tömör lesz. Szerintem ez a fonal mercelizált volt vagy legalábbis elég tömör, így a végeredmény is egy masszív tapintású terítő. Viszont a tűválasztás szerencsésnek bizonyult, mert nem lett tömör. A terítő legkeskenyebb részén 34,5 cm, legszélesebb részén 40 cm átmérőjű. Lehetne vékonyabb, de így legalább nem az a nagyon pirinyó méretű. Nekem tetszik és tavasszal majd ez díszíti az asztalt. Szóval jó hogy ez így esett, de egyszer talán majd készítek egy igazán finom, míves, aprólékosan kidolgozott terítőt is, melyhez 10-es horgolócérnát fogok használni.
Fonal: Pipacs
Tű: 2,1 mm
Fonalszükséglet: 75 gramm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése