Szivárvány takaró

Régen gyakran hallottam olyan kérdéseket ismerőseimtől, amikor meglátták egy-egy munkámat, melyek azt firtatták, hogy vajon mennyi szabadidőm van, hogy ilyesmit csinálok. Talán sokunknak ismerősek a hasonló kérdések. Többnyire nem érzem jogosnak, mert mindenkinek szüksége van hobbira, valamire ami hasznos, sikerélményt ad, kikapcsol. (Az is ismerős lehet és biztos vagyok, hogy más is hasonlóképpen van; a tévénézés - hallgatás - kísérője a kézimunka.)

Ennél a darabnál viszont valóban érzek valami fanatizmust, azt hogy irtó sok időt fordítottam rá. Nem is lesz több ilyen, abban biztos vagyok. Másfél éve kezdődött és akkor nagyon jól jött az elhatározás. Beteg voltam, otthon táppénzen és kellett valami ami leköt. Emlékszem, megrendeltem a fonalakat és közben arra gondoltam, hogy ha nem élem túl a műtétet, akkor majd csak befejezi valaki. Mivel nincs tetemes mennyiségű fonalam, ezért külön öröm volt, hogy rendelnem kellett, a színeket egyénileg válogathattam össze és amiatt se kellett aggódnom, hogy vastagságbeli eltérés miatt egyik hatszög nagyobb, a másik kisebb.

Egy közösségi oldalon látott kép alapján kezdtem el készíteni. Az ott szereplő link elvitt a pinterestre, de a vázlatos hatszög mintán alakítanom kellett, mert nem a valóságot tükrözte. Először bátortalanul kezdtem hozzá a horgoláshoz. Minden nap egy kicsi ment, főként azért mert folyton fáradt voltam. Azt mondták bénul le a jobb oldalam. Gondolom azért nem észleltem, mert ez egy lassú és fokozatos folyamat volt. Így utólag látom én is, hogy gyorsabban mennek most dolgok, mint anno.

Alul terveztem a hosszát, volt olyan fonal, ami elfogyott, és mire ezt pótoltam volna és feldolgoztam volna, pont abba a fázisba lépett volna a takaró, amikor emelgetni kell, hajolgatni kell. Reálisan mértem fel, hogy erre abban az állapotban képtelen lettem volna. Nem terveztem a befejezésén tolni még több, mint egy évet, de így alakult.

Azután idén nyár végén ismét belevágtam, mert nem akartam tovább kerülgetni a takaró-kezdeményt, és elszégyelltem magam, mert a barátnő-kolléganőm sorra készíti a takarókat. Újabb fonal beszerzés következett. Mire a körbehorgolásra került volna sor, jött egy melegfront. Ezt meg természetesen lehetetlen volt úgy csinálni, hogy ne vegyen ölbe. Ismét tolódott pár hetet a befejezés.

Ami miatt nem csinálnék még egyszer hatszög alapú takarót, az az, hogy nem lehet összevarrni, -horgolni hosszában és keresztben egy vonal mentén (sok párhuzamos vonal mentén). Akármilyen logika mentén halad is az ember, ez csak több kis részletben megy, ami növeli az eldolgozásra váró fonalvégek számát. Melyből így se volt kevés. Összesen 162 hatszögből és 16 fél hatszögből áll. Ami az jelenti, hogy ennyiszer kezdtem el egy színes fonálból horgolni a hatszöget és ennyiszer horgoltam körbe fehérrel. Egységenként tehát négy fonalvég, ami 226 fonalvéget tesz, amihez még hozzájönnek az összedolgozás, a körbehorgolás és az i-cord fonalvégei.

 Az összedolgozás egy eléggé nyakatekert módszerrel ment. Cserébe tényleg láthatatlan. (Csak jól szét kell utána húzni, kisimítani.) Mindig ki kell húzkodni a tűt belőle, minden egyes rövidpálcánál. Nem lesz a felszínén se láncszemsor, se semmi, beolvad a közegbe. Hasonló okok miatt mint amit fent leírtam nem akartam láncszemsoros összedolgozást. Nem lett volna rendszere. Egyik idefut, idemutat, egyik rövidebb a másik hosszabb. Tudom, nem tetszett volna.

Hamar eldőlt, hogy a minta lyukacsossága miatt is, de a fonalvégek miatt is, kell hátlap anyagból. Flanel anyagot választottam hozzá, ami hálás anyagnak bizonyult. Kellően puha és szépen beillik az i-cord domborulatába. Könnyű vele dolgozni. Nem gyűrődős. Először vastagabb anyagot akartam, még jó hogy lemondtam róla. Mire idáig eljutottam, nem akartam több kihívást, bonyodalmat. Jó lett volna sötétebb anyagot kapni, de nálunk flanel csak világosban létezik. Tudom, annyira nem kompatibilis egymással az i-cord goldja, meg ez a világoskék, de ez van. Cserébe kapott egy széles anyagból egy díszcsíkot és "hand made" feliratot.

A hátlap rögzítése kevésbé volt macerás, mint gondoltam. Vörösesbarna cérnát választottam, mert az i-cord tövében csík rajzolódik ki a pelenkaöltés mentén. Nem akartam, hogy ott világoskék legyen. Viszonylag gyorsan végeztem vele. Folyamatosan csak a cérnát fűztem be.

Felvarrás után leterítettem a takarót a földre és kb. az a látvány fogadott, mint amit vártam is. Hiába van oldalt rögzítve az anyag a horgoláshoz, ha alól nem egyenletesen oszlik el, nem simul egymáshoz a két rész, egyik helyen csúnyán felpödrödik, másikon hurkásodik. Na ezt a munkálatot nem akartam a lábadozás időszakában. A földön, rajta ülve itt-ott hozzáerősítettem. Amíg a cérna tartott. Megérte a plusz fáradtság, mert így egységgé vált a takaró.

Soha nem gondoltam volna, hogy lesz nekem egy horgolt takaróm. Elsősorban a kezdeti időtöbblet elfogyasztása vitt rá. Örülök, hogy kész lett, hasznos is. Én nagyon szeretek télen beburkolózni. Viszont nem lesz tömeggyártás belőle. Bruttó másfél év alatt készült el. Nettó időráfordítást elég nehéz megbecsülni. Három hónap környékére tenném.

Nincsenek olyan ellenérzéseim vele, mint ezzel a kendővel (katt), erről a saját elesettségem jut eszembe. Akkor vettem ki belőle a blokkoló gombostűket, mikor tudtam a bajom. Mindig ez jut eszembe róla. Soha nem is hordtam. Részint emiatt, részint utána meg gyászolás miatt. (El is fogom ajándékozni karácsonykor.)

Erről a takaróról inkább az életigenlés jut eszembe. (Nem véletlenül ilyen színes.) A dicsőség, a siker jut eszembe. Amellett puha, ölelős, finom. A horgolt rész melegít, a flanel szigetel.

A fél hatszögek

Az összedolgozás

Felhasznált fonalak: Special DK - spice, raspberry, lime, turquoise,
denim, pale rose, apricot, stone, sunshine, sherbert
gold, sage, tomato, boysenberry
Kartopu Cosy Wool - fehér

Fonalszükséglet: A hatszögekhez színes fonalból 83,7 dkg, fehérből 32 dkg
A körbehorgoláshoz stone színből 7 dkg
I-cordhoz gold színből 3,5 dkg
Felhasznált anyag súlya: 43 dkg

Tű: 3,5 mm-es

Méret: 130*192 cm
Ötlet: Fülöp Melinda takarója nyomán
Segítség összedolgozáshoz: itt