A lábbelikkel újabban hadilábon állok vagy csak most szolgálja ki az idejét pár régen vásárolt darab. Így levált a talpa egy bakancsnak, egy itthoni papucsnak szétment a talpa, egy strandpapucsnak kettévált a talpa (mondjuk azt legalább megragasztottam). Ráálltam jópár éve arra, hogy amikor lehetőségem van vásárolok lábbelit, mert a 35-ös lábamra nehéz találni. Viszont pont úgy jött ki a lépés, hogy a papucs vásárlásaim során nem gondoltam arra, hogy valaha nyár lesz, ezért a két viszonylag új papucsom klumpa. Viszont azért a parketta, járólap, kőpadló is hűvös tud lenni egy hidegebb nyári napon, ezért mindenképpen kell valami.
Mivel azonban őrjöng a nyár és minden eszköz adott - no meg ki is akartam próbálni, ezért horgoltam pólófonalból. Egy leárazott lábujjközös papucs gumitalpára ragasztottam a nem oly' nagy energiabefektetéssel készült papucsot. Mind a két fonal egy forrásból való. A kék azonban vastag, a menta meg vékony, mint sem bizonyítja ezt jobban, hogy egyikhez 9-es, másikhoz 4,5-es tűt használtam.
Számomra kicsit szokatlan látvány, kicsit bumszli, nagyobb, mint a többi cipőm. Viszont olyan otthonos, jó rajta-benne állni és szerintem olyan mosolyt varázsoló. És legalább nem csak hétvégi poszt születik, mint újabban mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése