A liba lába

Nem is tudom, hogy honnan jött az ötlet. Nézegettem a neten inspirációkat Húsvétra, tavaszra és megragadták a figyelmemet a szárnyasok. Mivel elég használható szabásmintát találtam, ezért úgy gondoltam, hogy ez gyorsan és fájdalommentesen fog menni. 

Aztán a szabásmintán mégis alakítottam saját elképzeléseim alapján. Hosszabb lett a nyaka, kerek az alja, hogy megüljön (kb. mint a sapka tetején lévő ív), sokkal rövidebb a lábszára, kisebb a lába, mely úszóhártyát kapott, a lábszárának tetejére meg tettem a fehér anyagból, extraként a csőrét külön varrtam fel, melynek az eredetitől eltérő íve van és kapott faroktollat is. Hiányzik az arcpír és oldalt vannak a szemei. Amihez nem nyúltam hozzá az egyedül a szárnya volt. Egy liba összesen tizennyolc darab anyagból készült. Golyós töltetet és az aljára műanyag granulátumot kapott, hogy ne essen nehezére az ülés.

Mindig szégyenlősen rakom be az újrahasznosítás címkét, mert többnyire egy használt anyagból varrok valami újat. Az esetemben többnyire nem arról van szó, hogy feltalálok valami egészen más hasznosítását az anyagnak. Itt is ez történt, de ha ez a fehér anyag mesélni tudna, nagyokat nyögne. Anélkül, hogy a konkrétumokat elárulnám, a telet kint, szabad ég alatt töltötte. Megtetszett a mintázata, a fogása és jött velem, liba akart lenni.

Használtam varrógépet, de az apró kis anyagrészeket kézzel öltögettem egymásba. Már elég hamar eldőlt, hogy ezek öltözetet nem fognak kapni. Valahogy soha nem arra vezet a kezem, hogy egy állatnak ruhát adjak. Kaptak egy-egy szalagot és kész.

A készítés alatt sokszor eszembe jutott a Vukban az a jelenet, amikor előkerül a két részeg liba és a Simabőrű megbízza Vahúrt és Fickót az őrzésükkel. Ők pedig szemmel tartják a libák lábát...

Ötlet szabásminta: Innen

Nem tudom, hogy más mit szokott érezni, amikor kész egy-egy mű. Ezekbe csak úgy belekezdtem. Nem készült rohamtempóban, nem is tudtam előre minden lépését. Nem is a kedvenc állatom, de megfogott az anyag és már az elejétől kezdve beleláttam az állatkát, amely nem gondoltam volna, hogy ilyen - szerénytelenül kimondom, mert nem voltak elvárásaim, csak akartam valami nem szokványos tavaszit - jól sikerül. Szóval olyan boldogságféle szállta meg a lelkemet a végén.