Mivel a kekszes üvegek úgy teljesek ajándékként, hogy keksz is kerül beléjük, ezért belevágtam. Minden adott volt, mert a gyorsan, de körül tekintéssel választott sütinyomdám is megérkezett a kici kínaiak jóvoltából, ezért még B terv se kellett. (Megjegyzem, hónapokkal ezelőtt és talán most is lehet kapni a Pepc*ban, de mivel ezelőtt ott lukra futottam és az eladó azután két perccel, hogy a hangosbemondó skandálta, hogy sütinyomda akció van, azt se tudta miről beszélek és vásárlás után még mielőtt mindent elrakodtam volna, gyorsan mondta, hogy vigyem vissza a kosarat a kb. tíz lépésre lévő kijárathoz, miközben egy másik egy másik kosárral a kezében hosszasan pletykált, elment a kedvem az áruháztól, a hozzáállásuktól.)
Na szóval tegnap a kiválasztott vajas sütit kiszaggattam, ment is két tepsivel a sütőbe... és mit látok? Mennek össze... Szóval ronda, de finom kategória lett. Valószínűleg én szúrtam el, mert a hozzávalókat egy tálba zuttyintottam és adjad neki. (Nem habosítottam stb.) Viszont bántott az egész és persze beköltözött az agyamba az újabb ötlet: mézes süti.
A tészta hűtőben éjszakázása helyett, a 3/4 órás fagyasztót választottam. Ezután mi történt? Ragadt... Összekapartam, ment ezúttal hosszabb időbe a fagyóba... és lelki szemeimmel láttam, ahogy nagy mérgesen bele fogom vágni majd a kukába. (Egyedül a pazarlás gátolta volna ezt a mozdulatot.) Második nekifutásra már érezhetően jobb volt az állag. Kívánta a sok lisztezést, így már minimálisan ragadt.
Négy formám volt. Utólag rájöttem, hogy nem került mind megörökítésre. Volt még hóember és karácsonyfadísz. Valóban tartja a formáját és valóban nagyon finom!
Még nyersen:
Készen:
A recept: https://trarita.blogspot.hu/2017/10/mezes-kekszek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése