Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kolléganő. Akinek mindig minden megtetszett, ácsingózott, kért, én pedig ígértem. Ígértem, mert láttam rajta, hogy megbecsülné és többnyire olyan dolgokra - horgolásra, varrásra - bökött rá, amelyeket el tudtam volna készíteni. Aztán valahogy nem lett belőlük semmi. Más elfoglaltság, lustaság és az utóbbi pár hónapban kóros időhiány miatt.
Aztán ez a kedves, segítőkész kollegina bejelentette, hogy talált egy stabilabb munkahelyet és én úgy éreztem, hogy a sok ígéretből nem maradhat minden megvalósítatlan és megkérdeztem, hogy mit szeretne. Ő megjelölt egy új dolgot (ami eddig még nem hangzott el), egy tolltartót. Ő választott hozzá anyagot és formát.
Mert megérdemli...
Szeretek ránézni. Van mit beépíteni, csiszolni a következő alkotásba. Merevítésnek a már sokak által favorizált törlőkendőt használtam. Ezúttal steppeltem, ferdepántoztam, árokban varrtam és húzózárt varrtam.
Nagyon szép! Az anyag mintája is nagyon tetszik! :)
VálaszTörlésBiztosan örült a kolléganőd neki!
Aranyos vagy! Igen örült neki! ♥
VálaszTörlésElkíséri az új (immáron első "igazi" - végre nem közfoglalkoztatotti) munkahelyére.