Majmocska

Pár napja belekezdtem ebbe a bejegyzésbe. Akkor még az elkeseredés munkált bennem. A barna (Lenja soft nevű) szőrös fonalat elneveztem rémálom fonalnak. Nem vagyok biztos benne, hogy kis állatok készítésére a legalkalmasabb. Sokkal inkább el tudnék képzelni belőle egy mellényt.

Dicsőségemre legyen mondva, küzdöttem rendesen. Másfélszeresen megkötöttem. Minta nélkül készült ez a majmocska, ami végülis egy Moncsicsi lenne. Egy szép napon beballagott az irodámba a munkatársam férje, mondván, hogy beszélni akar velem. Lepörgött előttem minden, hogy mi történhetett az elmúlt napokban, hogy esetleg A-val (a feleséggel) gondok vannak, nem meri mondani stb. Aztán kiderült, hogy csak meg akar kérni arra, hogy készítsek egy Moncsicsit a feleségének, aki állandó rajongással van a kézimunkákért. (Szó se róla megkönnyebbültem.) 

Tudtam tehát, hogy nagyok az elvárások. Sokszor megnéztem a figurát interneten. Úgy érzem, a kötésnek, horgolásnak is megvannak a saját korlátai. Nem tudja pl. ugyanazt a textúrát visszaadni, ami az eredeti műanyag arcán van (az sima, erősen karakteres) vagy gondolhatok akár a bundájára is. Meg kis ellenállás is volt bennem, mert sokkal inkább mentem volna a saját fejem után, egy új fizimiska irányába.

Azért lennék pók a falon karácsonykor. :)