Utolsó pillanatban

 Nem egy nagy mű, mindössze 8*8 cm-es apróság, de a teljesség kedvéért felteszem.

Búcsú 2025-től

Az idei év a rajzolásé volt. A ceruzáké, tollaké, tusé volt a főszerep. Jutott idő a textilfestés és hímzés kipróbálására is.

Kialakítottam egy kis sarkot, ahol az épp legszükségesebbek elférnek. Mindennek helye van. Csak kinyújtom a kezem és kiválaszthatom a szükséges ceruzát. Külön egyszerű, de nagyszerű tartójuk van a körkötőtűknek is. Már nem kell kiborítani az egészet, ahhoz hogy a megfelelő méretet kiválasszam. Nagyon szeretem, ahogy ülök a nappali világosságban a plüss, csavart kötést utánzó huzatú székemen és alkotok.

Egy részlete: 

Csak a fonalakat nem rendszereztem, mert arra nem találtam jó megoldást. Lehetne szín szerint, de akkor nem veszem figyelembe a vastagságot és az összetételt.

Végére értem a karácsonyi ajándékok elkészítésének. Íme a csoportkép:

Teret engedek másnak is (mert sejtem, más is készül), meg minden évben elgondolkodtató minek örülnének egyáltalán... mert a fióknak nincs kedvem alkotni. 

A világ dolgaival nem vagyok elégedett. Nem halad jó irányba. Se az emberek egymáshoz való viszonya, se a mesterséges intelligencia nem tetszik. A programokba pedig automatikus sablonokat építenek be. Szép lassan leszokik az ember az egyéni megoldásról csak mechanikus gépezet lesz, aki a számítógép megfelelő ikonjára, gombjára rábök. Csak akkor szembesül a hiányosságával, ha valami miatt összeomlik a rendszer és egyénileg kellene mondjuk egy iratot legyártania. Szépen lealacsonyodik az ember, szakértelem nem lesz például a számítógép uralta szakmákban,

Ennél is rosszabb a világ az egymáshoz való viszonyainkban. Hol van már a Kincskereső Kisködmön tanítása? Hogy tiszteld, segítsd a másikat? Különösen, ha annak szerzett hátránya van? Egy ismerősöm munkahelyi balesetet szenvedett, leesett a lóról és ahelyett, hogy a munkatársai mentőt hívtak volna hozzá - hiszen még felállni se tudott - inkább kilovagoltak volna, úgy kellett könyörögnie. (És idén nem ez volt az egyetlen példa a környezetemben a "cserbenhagyásból")

Isten ments az olyan társadalomtól, ahol az empátia hiánya szegénységgel párosul! Lesi egyik ember a másikat, hogyan oldja meg a dolgait, de véletlenül se segítenének. Eszükbe se jut, hogy ők is (vagy valamely szerettük) is kerülhet ilyen helyzetbe és hogy például a betegség nem választás kérdése. Még talán örülnek is neki, hogy kihullik valaki és ezáltal jobb pozícióba kerülhetnek. Csak annyit kell tenni, hogy lesni, nem cselekedni (segíteni), még súlyosabb esetben alátenni mondjuk a főnökhöz intézett pár célzással. Magyarul: ha már gyenge vagy bizonytalan, finoman lökni kell az elesettet a szakadékba. Megbuknak, mint ember!

Annak idején 2020-ban, amikor tombolt a covid, nekem egy reményem volt, hogy sokan rájönnek, miközben életerős emberek is megfertőződtek, meghaltak, hogy milyen kis homokszemek vagyunk. Bárkivel, bármi történhet. Eltelt öt év és ennek a felismerésnek nyoma nincs. Nincs összetartás, segítő kéz, legalább egy fül.

Én nem a globális felmelegedéstől félek legjobban, hanem az empátia hiányától, a segítőkészség elvesztésétől, a kiszolgáltatottságtól, az egymás lealacsonyításától, a nem emberhez méltó hozzáállástól.

Amikor pályakezdő voltam, volt egy negyvenes évei első felében lévő munkatárs, aki csúnyán bánt velem. A főnök annyit mondott neki, hogy úgy bánj vele, mint ahogy szeretnéd, hogy a saját lányoddal tennék. (Nem tette továbbra sem, de jólesett, hogy a főnök kiállt mellettem.) Idén pedig volt egy munkatárs, akinek két gyereke két egymást követő évben lett rákos. Az ő szájából hangzott el, hogy "nem álltam ezért sorba". Igaz senki nem választja, senki nem akarja és bárkit sújthat. 

Ha tetszik, ha nem, mindenki egy irányba tart (csak fiatalon, egészségesen nehéz ezt elhinni) ki gyorsabban, ki lassabban. Mindenkinek minden nappal egyre kevesebb lesz a "számlálóján". A születésünk napja adott, dokumentált, de senki nem tudja, hol a vége. Kb. 25 éves korig felfelé ível, övé a világ, stagnál kb. 40 éves korig és onnantól lefelé halad az ember fizikai, szellemi állapota. (Meg persze egyéni, hogy az egész folyamat hogyan történik.) Ha nem is veszi észre a szervezet használódik. Porcok, csont, érrendszer biztosan. Aztán a szervezete leggyengébb részén "támad" először a természet. Olyan szeglete fáj a szervezetének, aminek létezéséről nem is tudott. Innentől beindul a dominóhatás. (Például: Fáj az ízület, nehezen jár, elhízik. Nem jó az egyensúlyérzék, alig tud járni, satnyul az izomzat stb.) Mikor kiszolgáltatottá válik az ember, a lelke is megsérül, hiszen még ha tűri is az állapotát szó nélkül, akkor is meg van rémülve vagy fájdalmai vannak, és ilyenkor egy jó szó sokat tud segíteni. ... 

Sokat tudna! És senki nem tudja, hogy a gondtalanságot (amikor egyébként a mindennapokat is egyéb ok miatt fáradtan, veszekedve éli meg és azt gondolja sok a baja) mikor váltja fel a gond. Vagy akár egy szerettéét. És milyen jólesne ilyenkor egy biztató szó...

Most tehát jönnek a szeretetről szóló filmek a tévében, egy-kettő mondanivalója pár órára, napra eljut a tudatokig, mindenki ellazul, kienged, ahogy ez helyénvaló. A karácsony, újév után ez pár napig kitart, mert jön a valóság. 

Jó lenne, ha az emberek nyitnának egymás felé, ha a hétköznapokban nem az jelentené a szórakozást, hogy mihelyst van két szabad perce a telefonjába vagy egy feszültséggel teli filmbe mélyed. Hiszen, akkor nem pihen, nem enged ki. Ha nem zsigerelné ki azzal a szervezetét, hogy keveset alszik. 

Rengeteg videó van fent a neten. Két igazán érdekeset találtam az idén. Az egyik

 Uruguay elnöke, José Musicá -val készült interjú (a névre kattintással elérhető)

(aki hat éve halt meg). Érdemes meghallgatni. Benne van egy jó gondolat; minden megvásárolt dologért az életünk azon részével, óráival fizetünk, amíg az ehhez szükséges pénzt előteremtjük. Tovább fűzve a gondolatot: épp ezért jól meg kell gondolni, hogy mire van szükségünk. (Nyilván az igazán fontos dolgok kellenek, de egy huszadik cipő nem...) 

Remélem, hogy jövő évben valami csoda történik.

Ünnepi hangulat papíron

Először azt gondoltam, hogy mindegyik ajándék mellé jár egy, szépen arany szalaggal odakötve. Először csak kilyukasztani volt ellenemre, aztán pedig a magabiztosságom és a lelkesedésem is alábbhagyott.

Főként akvarellel (vízfestékkel) készültek. Néhol tust és akrilfestéket is tartalmaz elvétve. Képeslapnyi méretű a legnagyobb, a hátulján az ilyenkor szokásos jókívánságok vannak.

Keretbe foglalva

A végleges formája

Csibe

Nem is tudom mit mondjak, csoda hogy elkészült. Minden ellenem volt. Akárhogy olvastam, nem jó a csőr leírás. Próbáltam imitálni, utánozni. Eltört a műanyag tű is, amit összevarrásra szoktam használni. Elöregedett. Az egészbe tavaly fogtam bele, csak nem lett elég a fonal. Időközben pótoltam és most került rá sor.

Nem nagyon látszik, de egy mohair szálat is hozzáfogtam, hogy pelyhes csibe legyen.

Az eredeti mintában ragasztott szem van filc alapon. Nekem nem volt és nem is bízom meg benne, hogy azt tartósan fel tudnám ragasztani. A lábaiba drót van, azt megvalósítottam, azért tud ülni, állni. Dísznek alkalmas, nem gyerekjáték. A mintában a feje mozog, úgy hogy erre kitalált alkatrészeket használnak. Nekem nem volt ilyen (de úgy tudom itthon is kapható), így én egybe horgoltam. A fehér filc az eredeti mintában körbe van sötét pasztellal véve, ezen is tépelődtem, ha az egészet mondjuk körbehímzem, komor lett volna. Így a felső sarkokban tettem egy kis jelzésértékűt és a csőre meghosszabbításába. Ez ilyen kis modern figura.

Hogy jött hirtelen ide ez a tavaszi figura? Úgy hogy olyan összetételben szinte nem is gyűlünk össze az év többi napján, mint karácsonykor. Így voltaképpen nem csak az épp aktuális ünnepnek megfelelő tárgynak van helye.

Ezeknél a figuráknál én a végső részt kedvelem leginkább, amikor egyéniséget kap. Amikor kiválasztjuk hozzá, hogy milyen széles és milyen színű szalag. Legyen-e azon gyöngy (az eredetin volt) stb. Most azért erősen elkedvenelített, hogy nem folyamatosan küzdöttem az elemekkel, hol az elfogyó fonallal, de a ragasztható szem hiányának is hátrányát leltem.

Minta: The crochet pattern of the chick (Valeria Gavrilova)

Platós autó

Ez is főként Gilice fonalból készült.

Ha erőt veszek magamon, akkor szállítmánya is lesz. Minta: Pickup with a the xmas tree lysenkochrochettől. A szállítmánya még hiányzik.

ui.: 

A taxi

Mikor az ember úgy érzi, hogy célegyenesben van egy amiguruminál, akkor jönnek az apróságok. Ma reggel még nem volt kereke és nem volt meg az a sáv, amit hivatalos azt se tudom hogyan hívnak, ami a kerekeket védi, nem volt meg a fenyő alja, nem volt taxi tábla, nem volt a fa felrögzítve rá, nem volt a két oldalán a taxi jelzés. Nem sok, apróságok, de hogy ezekkel hogy el lehet bíbelődni.

Hintaló

Saját minta alapján. Az aljába merevítésnek tettem egy flakonból kivágott ívet, de horgolással is rásegítettem; három soronként a belső ívben leöltöttem az előző sorba.

Fenyőfa

Elképzelésem szerint a következő horgolt autó egy fenyőfát fog szállítani. Elsősorban dekorációs céllal készül. Az autós minta tartalmaz ugyan fát is, de nem nyerte el a tetszésemet. A fonalamból igen tömzsi lett volna a végeredmény. Az se tetszett, hogy előbb meghorgolja a törzset, aztán a kitömött törzsre az ágakat. Ez olyan szuszmákolós, nehezített terep. Én jobban szerettem volna egyben.

Találtam is videót a keresgéléseim során; íme. Ezt a leírást - mint ahogy én is tettem - lehet módosítani az igényeknek megfelelően. Én pici, karcsú törzsű, de gazdag lombú fát akartam. A minta felülről halad lefelé. Én mindig annyit szaporítottam a ágak előtti sorban, hogy egy ággal többet tudjak horgolni. Így haladtam szintenként három ágtól egyesével hétig.

A mérete 7 cm lett. Kapott egy nagyon enyhe keményítést is, amit úgy értem el, hogy mosdókagylóba engedtem kb. 2 centi vizet, keményítőt adtam hozzá, úgy hogy a víz és a tej közötti színe legyen. Belemártottam, radiátoron szárítottam, félidőben egyengettem az ágait. (Ekkor úgy tűnt, hogy mit sem ér, de) végül elérte a horgolás azt a szilárdságot, amit én szerettem volna; szépen állnak az ágai, nem kemény. Még horgolok rá egy sornyi barna sort törzs gyanánt és lezárom.

Szelek szárnyán...

A mintát Antal Ágnes tervezte. Volt a pakkban egy vászon (rajta berajzolva a látóhatár, a hattyú és a nádas, a háttérben szálló hattyúk és fák nem), hímzőkeret, fonal, két tű és gyöngy. 

A háttér színeit magamnak kellett megfestenem. Kezdőknek is ajánlja a mintát, azonban én nem gondolom azt, hogy a szükséges mennyiség és tónus kikeverése nem jelentene kihívást. Nekem jobban tetszik színesebben. Meg kalkuláltam azzal is, hogy fakulni fog.

Nagy izgalommal fogtam neki. Hiába a videó bizonytalankodtam és túlizgultam a dolgot. Kb. annyit fűzhetek hozzá, hogy a legjobb a harmóniára való törekvés. Amikor már félúton van az ember benne, akkor hinni kell a saját szemének és oda ejteni öltést, ahol hiányát érzi.

A szett fonalai elégnek bizonyultak, viszont a nyomtatott kép (főleg festés után) elég fakónak.

Majd keretbe foglalás után megmutatom a véglegesített változatot.

Hajtű

Nekem nagyon jó szolgálatot tett nyáron a hajtű, mert a hajam nem olyan hosszú, hogy kontyot lehessen csinálni belőle, viszont így a copfot fel tudtam vele tűzni és negyven fokban nem melegített.

Idő kellett míg kikísérleteztem, hogy miből lehetne olyan hajtűt készíteni, ami megállja a helyét. Tart, merev, formatartó. Paracordból készült. Megszenvedtem vele, több ilyen nem készül. Csináltam hozzá kis fityegót is. 

Autó

Először horgoltam Catona fonalból. A világosabb színből majdnem elfogyott egy 25 grammos, a sötétből arányosan kevesebb. 

Tetiana Lysenko Chritmas Tree Taxi mintája alapján készült. Nem a minta hibája, hogy én meg néha annyira elkalandoztam gondolatban, hogy elveszítettem a fonalat. 

Horgolt dísz

Egyszerű minta, de szerintem olyan helyeske lett.

Róka nyunyóka

Hirtelen felindulásból, saját elgondolás alapján:

Zokszó

Nem nagyon találok szavakat... Megtetszett egy angyalka. Többször láttam a neten. Sokalltam az árát, ezért kutattam utána, találtam is egy olcsóbb áruházat. Meggyőztem magam, hogy a szülinapomra megengedhetem. Nekem szórakozás, karácsonykor pedig elajándékozom. Kettős haszon. Ma megjött. Egy bóvli. Van ugyan a dobozban fonál, horgolótű, kisolló, de a minta fele a képen látható. Amennyit az ember úgy is tud, nagyjából a horgold meg a ruhát, a haját, a kezét és állítsd össze. A másik oldal felén a magic ring van, a másik felén, hogy láncszemsorból hogyan lehet kiindulni.

Az egy oldalas szövegelés - sose értettem, hogy a semmiről mit tudnak annyit írni az emberek - valóban nem tartalmazza azt a kulcsszót, hogy minta, de mindenből erre lehetett következtetni. Hiszen a kezdőbarát lépésről-lépésre útmutatóval és a fotókkal és ábrákkal ellátott utasítások végigvezetik a folyamat minden lépését erre utal. Teljesen mindegy, hogy a minta szót vagy az útmutatót használják.

A minták azért vannak, hogy ne maga áldozzon energiát, időt az ember a kísérletezésre, kigondolásra, hanem ennek terhe alól mentesüljön és csak a kényelmes rész jusson neki. A leírás szerint is szórakozás lazulás, feltöltekezés, ha megveszed... Igen, csak nem a vevőnek...

Így még sose jártam.

Írtam értékelést. Ha jól gondolom, most az áldozathibáztatás fog következni általuk vagy a mély hallgatás.

Kosárka

 A képek nem adják vissza. A valaha volt legjobb búzaszem mintám. 

Sírdíszek

Félig szárított díszekből, félig mű levelekből

Félhold alakú táska

Még a mágneskapocs felvarrása várat magára. A fonalat pár éve vettem, már a címkéje se volt meg. Két nap alatt készült el.

Szeretem a színét. Én dohánynak nevezném és szerintem annak idején is ez volt a neve, amikor vettem. Mindenhez megy, visszafogott.

Méretét tekintve, elfér benne egy kisebb pénztárca, személyi okmányok, zsebkendő, kulcscsomó.

Még szerencse, hogy el vagyok látva mindenfélével, így táskaszíj is volt, meg nagy nehezen a mágneskapcsot is előkerítettem.

Ajándékkísérő

tintával. 

Szeretettel

meg egy kis kínkeservvel. Levontam a következtetést a sorrendiséggel és a dokumentálással kapcsolatban. Saját minta alapján.

Kolibri

 A zsinór beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az öngyújtó nehezebb eset volt. 

Változó világ

Más értékek fontosak már, mint az ezredfordulón, de még öt éve is más volt. Már a technika utat tört magának. A hivatalos ügyek intézésénél már természetes, hogy interneten zajlódnak a dolgok. (A NAV pl. megírta nekem, hogy csak a legvégső esetben menjek be az ügyfélszolgálatra.) Megismerkedtünk olyan új fogalommal, mint a DÁP és bizony rászorítottak (az nem volt érdekes a munkahelyen, hogy saját mobilinternetem segítségével tudtam csak használni). Munkahelyen szakmai ügyekben interneten van okosítás. Jaj, de utálom a webinárium magyartalan kifejezést. De hol vannak már a régi, idősebb főnökök, akiknek volt tudásuk, tiszteletük, tekintélyük. Most már a főnök is természetesen facebookozik... és hát azok, akik nem akarnak kimaradni a jóból ezerrel lájkolnak... már-már kötelező, elvárt és ha nem teszed, lemaradsz, barátságtalan címkét megkapod és hátrányba kerülsz fizetésnél, megítélésnél, munkahelymegtartásnál. A kollégák egymást neten köszöntik (értsd: kiírja nekik a facebook, hogy születésnapja van az illetőnek és választhat mindenki az előre betáplált, egy kattintással kiválasztott köszöntések közül. Simán elmennek egymás mellett aznap, akkor is, a két ajtó választja el őket. Csak köszönnek és nem szóban ejtik meg a felköszöntést.) A programokban előre betáplált sablon iratminták vannak. Ami arra készteti a lusta ügyintézőt, hogy pár kattintással megoldjon egy dolgot és elkényelmesít, nem ösztönöz arra, hogy felülvizsgálja, átnézze, nem szerez rutint a saját iratminta megalkotásában, nem ismerkedik annak logikájával, nem fejlődik, nem ismerkedik a jogszabályokkal. 

A Covid ideje alatt diplomát szerzett (mert akkor valami rejtélyes oknál fogva a nyelvvizsga alól mentesítést kaptak az emberek, olyanok is, akik ezer éve emiatt vártak a diplomájukra) munkatársnak mondtam, hogy hozzon végzést egy adott ügyben. Erre mit csinál? Öt perc múlva szól, hogy kész. Letöltötte az internetről. Igen ám, csak épp a torka volt véres. Se a felépítése nem volt jó, se a jogszabályokat nem nézte meg, az adott ügyhöz nem formálta. Így jár az, aki egy mondatot se tud megfogalmazni. Most már nincs is rákényszerítve. Arról már nem is beszélve, hogy hivatali emberek nem válaszolnak a kollégájuknak e-mailen történt megkeresésre. Amikor meg már megszűnt a jogviszony egy kérdésre, csak csatol egy pdf-et és találd ki a gondolatát, mert egy sort se ír hozzá.

Azt hittem, nem jön el ez az időszak, amikor nem tudok lépést tartani... és nem is akarok. Nem tetszenek a változások, az új elvárások, az olyanok, amik számomra értékelhetetlen tulajdonságokat méltat.

Hiába hazaszerető az ember, hiába támogatná csak a hazai terméket, egyszerűen a pénztárca nem engedi a magyar viszonyok között. Valami állandó(nak tűnik). Kínai. Már kétszer körbejártam a témát az előző években. Létezik külföldön egy méregdrága makramé zsinór. Jó kis tartása van (úgy tűnik videóról), vékony, több színben. Ehhez hasonlót sikerült beszereznem, csak picit vastagabb kivitelben. Pár héten belül kipróbálom, reményeket fűzök hozzá.

És remélem azt, hogy visszatérnek a régi értékek.

Makramé bagoly virágtartó

 Itthon fellelhető alapanyagokból.

A csend

Nem tűntem el, csak most másfelé fordultam. A kavicsfestés után a rajzolás-festés köt le. Találtam egy száz leckéből álló sorozatot. Ahhoz, hogy lépést tartsak elég sokat kell rajzolni. Most ez foglalkoztat. Hamarosan a feléhez érek. Ezt a blogot nem akarom rajzokkal bővíteni, de íme a tegnapi munkám:

Virágos bármitartó

Nehéz korszakban, komolyabb ihlet nélkül készült. Aztán csak létrejött. Maga a tartó rutinból, a díszítés pedig hosszas vacillálás után. Abban biztos voltam, hogy ugyanabból a fonalból akarom, de ha bonyolult lett volna, akkor nagy is, így egy egyszerűbb megoldást kellett keresnem a virág megformálására. 

Szerintem sokat dob rajta az a bibe:

Az erkélyen khm. túlságosan sok energiát nem áldoztam a fényképek készítésére:

Hello Tavasz

 Az alapot ajándékba kaptam.

Fonal: Splendid zab színe és puzzle kék

Kosárka

Számomra különleges mintájú kosárka. Történt ugyanis, hogy mellényúltam és 3 mm-es zsinórfonalat vettem az 5 mm-es helyett. Így a mintának is ehhez kellett igazodnia. Egy helyre többet kellett ölteni. 

Nem keresgettem sokáig. A videómegosztón azonnal megláttam egy videót, ami meg is tetszett.

Eddig az ilyen hívságoknak, mint a hasonló "handmade" nem voltam híve. Ennek megfelelően a munkáim nyomát viselték a fonál elejének és végének. Még az elejét el lehet tüntetni a következő szemek közzé fogással, de a végét nem, és mivel vastag is a fonál, látszik mindenféleképpen. Ezt védtem most ki némi filc segítségével. Így már egészen profi kinézetű.

Az aljára mindig ragasztok valamit, ha ilyen előre készített alapra dolgozok, hogy ne legyen annyira rideg, koppanós, ha valamit beletesznek. 

Minta: Itt

Fonal: Splendid 3 mm zab (fél gombolyag) és

némi kék puzzle fonál