Kaviár tunika

A bűvös szó: contiguous. Szerintem nincs is magyar megfelelője. Nagyjából azt a technikát takarja, amivel felülről egyben kötünk nem raglán ujjú felsőt, csupán szaporításokkal, fogyasztásokkal oldjuk meg az ujjai kialakítását.

 

Azért foglalkoztat és azért említettem meg amikor az idei terveimről írtam, mert ha valaki nekem szögezné azt, hogy kössek felsőt hagyományos megoldással én csak "tárogatnék" (a két kezemet a törzsemtől kifelé mozdítanám tehetetlenségemet szemléltetve). Nyilván egy adag tanácstalanság után produkálnék valamit, de az az igazság, hogy szabásban is ez egy sötét terület számomra. Milyen ívének kell lenni, hogyan illik össze az ujja a törzzsel... Így ez a fajta kötés nagyon kecsegtető volt számomra. A macera megúszását láttam benne és hab a tortán, hogy összevarrni se kell.

Már egy ideje nézegettem ezzel kapcsolatos képeket és elsőként egy viszonylag egyszerű (sok simát tartalmazó) kötést választottam. A ruha egy japán tervező mintája.  Még ez is hozzáadott a megoldás misztikumához. Másik földrész, más kultúra. Mégis összetart a kézimunka szeretete. Én tunikaként készítettem el. A ruhát nem tudnám kihasználni és egyből a tunikát láttam meg benne.

Valakitől azt olvastam a neten, hogy azért szeret felülről kötni, mert hamar kiderül, hogy jó-e a méret. Mihez képest hamar... Persze, ha eljutunk a hónaljáig és jó mindenütt, akkor onnantól már csak kötni kell, gondolkozni nem. Addig azonban sok próba, méricskélés, logikázás van. Számomra elég nehéz a jó méret megítélése amikor a tűn már ott van az eleje, háta és a két ujjkezdemény. Mindig külön kell szedni, hogy jól lássam, fel tudjam próbálni. Ez nem tántorított el a célomtól (mint mondottam nem tudnék hagyományos úton kötni). Tetszik, hogy szaporítással, fogyasztással lehet méretet alakítani, eltérő küllemet, sőt, a szaporításoknál olyan kis szolídan állnak a szemek, mint ha külön díszítést adnának a felsőnek.

Szerencsére könnyen átlátom, hogy mi az adott szaporításnak, fogyasztásnak a célja. A kivitelezés már más téma. Lényegében egy dolgot módosítottam a küllemén; az ujja szabását, formázását. Nem szaporítottam olyan hirtelen, kijjebb tettem a válla vonalát és a csuklónál is csökkentettem a buggyosságát. Nekem nem egy szem képezi a válla vonalát. Nem tudtam szépen kivitelezni az eredeti leírást a váll vonalában. (A keresztszálból történő, ráadásul mind két oldalára történő szaporítás annak az egy szemnek a nagyságából elvett. Csúnya volt. Próbáltam trükkökkel áthidalni ezt - találtam videót, amiben különböző ráhajtásokkal orvosolta ezt - de az meg túl soknak bizonyult.) Helyette három szemmel dolgoztam. Nem érzem a legszebbnek azt a részt. Így utólag még több szem, jobb lett volna.

Több más elkészítőjéhez hasonlóan én is egészen a mell aljáig kötöttem a csipkés blokkot. Szerintem szebb így és a fazonjához illően ott erősít ahol kell.

A többi változtatás talán nem is olyan lényeges, inkább a fonal adottságaiból adódik. Vékonyabb fonalra írták a mintát, de érdekes módon a kötéspróbánk majdnem egyforma és ami még érdekesebb; én ejtettem egyes részeknél több sort. Egyébként nem egészen értem a Himalaya Everydaynak a besorolását. Nem egy vékony fonal, de azért nem érzem "aran"-nak. Meglepő, hogy milyen kevés kellett belőle. Egyrészt költségtakarékos, másrészt jó, hogy nem nehéz és mehet a többivel együtt a mosógépbe.

A mintaleírás pár oldalas, nem terjengzős. Tetszett benne, hogy kis rajzokkal szemlélteti, hogy épp mi következik, illetve az elvégzett munkát nevesíti és kis pipával jelzi, hogy kész. Mint ha ezzel is biztatna.

Az ujja már unalmas volt. Nem is haladtam olyan ütemben. Közben ezért besoroltam más dolgok elkészítését is. A sima szemek egyenletességével se vagyok maradéktalanul megelégedve. Vacakoltam az ujja körben kötésével. Próbáltam a hosszú körkötőtűt,a rövidet és zoknikötőtűket is. Az elsőnél hamar meguntam a húzogatást, a rövid hatvan szemnél már sűrűn toszigálósnak bizonyult és az is kiderült, hogy a zoknikötőtűnél volt a legegyenetlenebb a kötéskép (és nem azért, mert nem változtatgattam, hogy melyik tűn hány szem van). Számomra az is világossá vált, hogy a csupa simát nehezen tűrőm és az egyszínű fonal nem nyeli az egyenetlenséget. Olyan ez, mint a pucér ember, nem takarja semmi. :)

A fonal garantálta a gyors haladást. Élmény volt a kötés. Jó viselet. Az én téli elképzelésemhez igazodik. (Tél = hideg, az ember hosszú ujjúba járkál, ami puha, körül ölel, otthon szeretek takaró alá bújni.) Ezzel szemben a munkahelyem számomra érthetetlen módon valami egészen mást képvisel. Az irodánkban 23-25 fok szokott lenni. Így lehet, hogy várnom kell a viselésével arra az időszakra, amikor már nincs fűtés, de még nincs jó idő.

Fonal: Himalaya Everyday

Tű: 4,5 mm (mell alatti résznél 3 mm)
Fonalszükséglet: 36,4 dkg
Minta: Caviar Dress (Yoko Johnston)

Újabban mindig az van, hogy mikor készítek valamit száraz, napos idő van, mire lefényképezném, zuhog és sötét. Csak úgy próbaképpen felvettem és lefényképeztem. Tudom, "komponálhattam" volna jobban. Úgy néz ki, sötét melltartóval kell majd hordani és természetesen nem otthoni nadrággal. :)