A mintát Antal Ágnes tervezte. Volt a pakkban egy vászon (rajta berajzolva a látóhatár, a hattyú és a nádas, a háttérben szálló hattyúk és fák nem), hímzőkeret, fonal, két tű és gyöngy.
A háttér színeit magamnak kellett megfestenem. Kezdőknek is ajánlja a mintát, azonban én nem gondolom azt, hogy a szükséges mennyiség és tónus kikeverése nem jelentene kihívást. Nekem jobban tetszik színesebben. Meg kalkuláltam azzal is, hogy fakulni fog.
Nagy izgalommal fogtam neki. Hiába a videó bizonytalankodtam és túlizgultam a dolgot. Kb. annyit fűzhetek hozzá, hogy a legjobb a harmóniára való törekvés. Amikor már félúton van az ember benne, akkor hinni kell a saját szemének és oda ejteni öltést, ahol hiányát érzi.
A szett fonalai elégnek bizonyultak, viszont a nyomtatott kép (főleg festés után) elég fakónak.
Majd keretbe foglalás után megmutatom a véglegesített változatot.
