Nem is tudom mit mondjak, csoda hogy elkészült. Minden ellenem volt. Akárhogy olvastam, nem jó a csőr leírás. Próbáltam imitálni, utánozni. Eltört a műanyag tű is, amit összevarrásra szoktam használni. Elöregedett. Az egészbe tavaly fogtam bele, csak nem lett elég a fonal. Időközben pótoltam és most került rá sor.
Nem nagyon látszik, de egy mohair szálat is hozzáfogtam, hogy pelyhes csibe legyen.
Az eredeti mintában ragasztott szem van filc alapon. Nekem nem volt és nem is bízom meg benne, hogy azt tartósan fel tudnám ragasztani. A lábaiba drót van, azt megvalósítottam, azért tud ülni, állni. Dísznek alkalmas, nem gyerekjáték. A mintában a feje mozog, úgy hogy erre kitalált alkatrészeket használnak. Nekem nem volt ilyen (de úgy tudom itthon is kapható), így én egybe horgoltam. A fehér filc az eredeti mintában körbe van sötét pasztellal véve, ezen is tépelődtem, ha az egészet mondjuk körbehímzem, komor lett volna. Így a felső sarkokban tettem egy kis jelzésértékűt és a csőre meghosszabbításába. Ez ilyen kis modern figura.
Hogy jött hirtelen ide ez a tavaszi figura? Úgy hogy olyan összetételben szinte nem is gyűlünk össze az év többi napján, mint karácsonykor. Így voltaképpen nem csak az épp aktuális ünnepnek megfelelő tárgynak van helye.
Ezeknél a figuráknál én a végső részt kedvelem leginkább, amikor egyéniséget kap. Amikor kiválasztjuk hozzá, hogy milyen széles és milyen színű szalag. Legyen-e azon gyöngy (az eredetin volt) stb. Most azért erősen elkedvenelített, hogy nem folyamatosan küzdöttem az elemekkel, hol az elfogyó fonallal, de a ragasztható szem hiányának is hátrányát leltem.
Minta: The crochet pattern of the chick (Valeria Gavrilova)
