Virágtartó

Előre levágott sodort makramé fonálból készült. Ez behatárolta, hogy hány csomót lehetett belőle csinálni. Szívem szerint három pár szirmot készítettem volna, de csak kettő futotta. Ajánlatos már az elején becsomózni a végeket, mert könnyen bomlik. Már ha úgy akarjuk, hogy a fonal sodrása végig látszódjon. Én végül kibontottam a három részből sodort szálakat. (Így még sose készítettem. Érdekes bodri külleme van.)

Ismét legnagyobb morfondírozást az alsó rész jelentette. Hogy be is férjen a cserép virág és jó helyre essenek is a csomók. Mivel összesen húsz szál volt, ez is behatárolta a lehetőségeket. Végül a legcélravezetőbbnek a hármas tagolását, és egy-egy részben több csomót választottam. Tapasztalatom szerint tíz, tizenhárom - tíz, tizenhárom centit hagyni kell a vége fölött és afölött. Persze ez nagyban függ attól, hogy mekkora cserepet szánunk bele. 

Ha több motívumot tervezünk, akkor motívum páronként fél métert még hozzá kell adni a levágandó négy méretekhez. Az egészhez - hogy ne azon múljon (elcsúszhat) - pár tíz centivel többet vágnék le.

Az általam készített virágtartó ügyeseknek és tapasztaltaknak kb. 3 órát vesz igénybe. Aki - hasonlóan hozzám vacillál az alját illetően, csomóz-bont, csomóz-bont - annak fél nap. A hosszabb, több motívumot tartalmazó is belefér egy napba. 

A fő motívum csomózása: innen

Anyagszükséglet: 

3 mm-es makramé sodort fonálból 10 * 4 méter, 1 * 1 méter (az aljának eldolgozásához), 1 * 0,5 méter (az akasztóhoz)

fadarab kb. 25 cm hosszú

Egyebek: olló, fűrész, csiszolópapír (vagy az utóbbi kettő helyett egy ügyes férfi), ragasztópisztoly (nem feltétlenül szükséges, a tetején lévő függesztéken lévő csomó fixálásához és stabilan a hátoldalon tartásához)

Újabb esküvő

Nagyon időben vagyok. Eddig csodáltam a facen, hogy ki mire képes, most én is kipróbáltam. A végére kifulladtam. Nem is a hímzés - abban is bőven van mit finomodni - hanem a festés. Meggyűlt a bajom a vőlegénnyel. Fogott a fekete festék vagy a filc, amit nagy okosan segítségül hívtam. Szépen vittem tovább a kezemmel. 

Maga a hímzés élvezetes volt és feldobott. Nincs két egyforma levél, de nem is törekedtem rá. Szabadságot adott, hogy a természetben is így van. Magam rajzoltam. Persze előtte sok képet néztem. Még a menyasszony lapockáját is meghímeztem (csak pár öltés),

A felirat: kiválasztottam a legdíszesebb betűt, ami a gépen található. (Nem telepítettem újat.) Átmásoltam indigóval. De ahogy másoltam vagy elcsúszott vagy én nem tudom. A két név közötti "és"-nek nem maradt helye, így kreatívan "and" lett. Korábban magam csodálkoztam, hogy a meghívójukon így szerepel. Még morfondíroztam is rajta, hogy magyarok vagyunk... és tessék. Szerencsére nem mertem rányomni az indigót, így alig látszott valami. Tanulság: míg a virágokban és a levelekben, indákban lehetek szabad, a feliratban nem. Ott szembetűnő, a kis eltérés is. 

Ami képeket nézegettem, szinte minden bőven túlnyúlt a szoknya a képen. Gondolom, ahogy a szalag szélessége adta. A tüll jó ötlet volt. Így akkorára vágtam, amekkorára akartam. Szoknyához háromszorosan hajtottam, fátyolhoz szimplán. A fátyolnál "fedeztem fel" hogy jobb rombusz alakúra vágni.

A keret nagyon jó. Az anyagot a végén levágtam, ragasztó pisztollyal a kerethez rögzítettem. Került rá - a hátoldal fedéséhez - egy filc is. Először úgy gondoltam, hogy majd ezt is a keret hátulján a belső részhez ragasztom, de mihelyst levágtam adta a helyzet magát, magához a keret hátsó felületéhez ragasztottam.

Körülbelül öt-hat napot foglalkoztam vele.

A részletek:

Az én kedvencem a menyasszonyi csokor.

Anyagszükséglet:

- vászon anyag

- osztott hímzőfonal 15 színben

- tüll

- szalag

- filc

- festék (esetemben textilfesték)

Egyebek: olló, tű, indigó, toll, ecset, ragasztó pisztoly,

 keményítő és fültisztító pálca (a hajából lelógó tincs göndörítéséhez)

tűbefűző és nagyító (opcionális)