Szülinapi edényfogó

Hamar ránk köszöntött az újév első születésnapja. Ahogy tavaly, idén is a varrást választottam a születésnapi ajándék elkészítéséhez. Anyu praktikus gondolkodású, így nem lehet holmi dísszel, "porfogóval" elkápráztatni. Nem örülne neki. Szerintem hasznos dolog az edényfogó és még a konyhát is díszíti. Végül a szív mellett döntöttem. A béleléshez szerencsére kaptam jó anyagot és tanácsot. Remélem, használat során is beválik.

Gyorsan-gyorsan kellett elkészíteni, még ma be akartam fejezni, így azokkal az anyagokkal dolgoztam, amik itthon voltak. Igazság szerint még most se tudom, hogy milyen (más) ferdepánt illett volna hozzá. Padlizsán színűt el tudtam volna képzelni, de örülhetek, ha felénk az alapszíneken kívül mást is árulnak. Ahhoz képest, hogy fájt a fejem és emiatt meglehetősen kedvetlenül készítettem jó lett.

Az okkeres sárga egy turkálós gumis lepedőből készült. Lehet, hogy tőlem szokatlanul színes, de élőben szebb és megszerettem a látványát.

Vízkeresztre

Tavaly arra az elhatározásra jutottam, hogy elsősorban magamnak és családtagjaimnak fogok ezt-azt készíteni. Hiszen a saját ízlésem szerint készítem el és ha már a kivitelezésre képes vagyok, miért ne csinálhatnék olyanokat, amikre szükségem van. Eddig minden karácsonyi időszakot úgy zártam, hogy kissé csalódott voltam, mert nem sikerült a betervezett dolgokat elkészíteni. Most a fentiek ellenére nem kicsit, hanem nagyon csalódott voltam. Űr támadt bennem. Így a terveim köre bővült: amikor lesz ötletem, időm, anyagom, készítek karácsonyra díszt, ajándékot. (Húsvéti tojást is horgoltam karácsonyra, akkor miért ne lehetne nyáron dísz készíteni?) Nem lesz majd az idő ellenségem és karácsony előtt maximum rendelésre dolgozok, egyébként meg nyugodtan hátra dőlhetek és élvezhetem a "szünetet".

Mondhatnám, hogy bele is fogtam nagy buzgón, de az igazság az, hogy a facen megláttam egy bejegyzést egy karácsonyi díszről és nem hagyott nyugodni a dolog. Rákerestem a videómegosztón a technikára és találtam egy hópelyhet.

Összesen 134 szalagból vágott négyzetből hol varrással, hol olvasztással készült. (Nekem az utóbbi eleinte nem jött össze.) A hátuljára egy fém csatot ragasztottam, elképzelésem szerint azzal lehet felcsíptetni a fenyőfa fő ágára klasszikus csúcsdísz helyett. Erre azonban mivel már nagyon hullajtotta a tűleveleit a fa, nem került sor. (Elmondhatom, hogy megvan az első idei dísz, előre készültem.)

Maga a technika számomra lenyűgöző, meg maguk az orosz nők is, hogy mit ki nem találnak, ahogy kivitelezik stb. (Mondjuk itthon a négyféle szélességű szalag helyett csak kétfélét tudtam beszerezni, olyan csipeszem se volt, amelynek lapjai érintkeznek, de próbáltam ügyeskedni.) Maga az elgondolás szuper. A hasznosításán még lehetne gondolkozni, mert kislánynak eltudnék képzelni kis hajbavalót, menyasszonyi, elsőáldozó hajdíszt vagy farsangi kelléket, de ezen kívül nem sok mindent*. Ezzel a hópehellyel is sikerült meghökkentenem a környezetemet (kicsit el is vették a kedvemet), mert nem a szokásos "ráhúzós", hosszúkás csúcsdísz, de ki kellett próbálnom... és egy év múlva meglátom, hogy mutat...

* A szaténanyag miatt fényes, másrészt ha bonyolultabb formát készít az ember, akkor a mérete is robosztusabbá válik. Nem szeretem a csicsát, annyira nem, hogy árgus szemekkel nézegettem a díszt, hogy vajon túllépi-e nálam a határt. Mivel karácsonyról van szó, ezért nem. Lehet, hogy azért sem, mert minden kis meghajtogatott, olvasztott darabját én készítettem.

Érdekes, hogy mások fantáziáját is megmozgatta a technika, mert alighogy kész lettem, neteztem és az első ami "szembe jött" az egy melltartó merevítőre épített kanzashi karácsonyfadísz volt. Az nem volt világos, hogy miként fog az illeszkedni a fára, de szép volt.