Tengerész-kék

Nagyon szeretem a kék színt. Régebben mindig a világos kék volt a figyelmem fókuszában. Mostanában pedig ez az árnyalat vált kedvencemmé.

Égbolt

Még amikor a nevét se tudtam az ilyen ékszereknek és később is, amikor nem voltak olyan könnyen hozzáférhetőek az alapanyagok, ácsingóztam ilyen ékszerek elkészítése után. 

Azután beszereztem ezt is, azt is. Próbálgattam, bosszankodtam. Nem akartak úgy simulni a zsinórok ahogy én akartam, túl nagy volt a kaboson, swarovski vagy túl kicsi. Feladtam. Majd csodáltam azokat, akik ilyet tudnak csinálni. 

Hétvégén pedig vettem egy nagy lélegzetet és belevágtam nem sok reménnyel. Íme első sujtás karkötőm.

Angyalka 2 .0

Ezt az agyalkát már tavaly is meghorgoltam. Eddig most hármat készítettem és a szoknyácskájuk bősége most ugyanolyan lett, nem úgy mint az előző évben.

Szitakötő karperec

Nagyon mutatósak, szemet gyönyörködtetőek ezek a kabosonok. Láttam már másnál is ilyen szitakötős, befoglalásra, gyöngyhímzésre váró darabot. Egyedi karkötőt akartam. Azt, hogy színes legyen, de ne harsány. Visszaköszönjenek benne a kaboson színei, de semmiképpen se "vágja agyon" azt. Fiatalos legyen. Mindenáron akartam beletenni drappot, zöldet, pirosat. 

Több színt próbálgattam együtt, de vagy harsány volt vagy nagyon visszafogott, komor. (Talán még soha nem tapasztaltam ennyire, hogy mennyire számít az, hogy milyen gyöngyöket társítunk egymáshoz, mennyire másképp fest az összkép.) 

Végül bézs bőralap mellé - amely adott volt - narancssárga delicát, ivory színű kásagyöngyöt és a karkötő széléhez gyöngyház fényű zöld kásagyöngyöt választottam. Szokatlan tőlem a narancssárga, de egy új szín. Csak beszereztem ez a delicát is valamikor, valamiért. :)

Rózsafa karperec

A csuda se gondolta volna, hogy a sötétbarna és a mályvás rózsaszín ilyen jól állnak egymásnak, harmonikus párt alkotnak. A Golem kaboson szépségétől kár lett volna elterelni a figyelmet több díszítéssel. Hiába határoztam el, hogy most bőségesen rakok mindenféle gyöngyből rá, mégis maradt ez az egyszerű dizájn.

A hátoldala:

Kávéhab

Mountain jade ásványt öltöztettem fel delica és kásagyöngyökkel, majd swarovski kristályokkal díszítettem. 

Olyan színhatást akartam elérni, mint amikor egy csésze kávéba kockacukrot, tejszínhabot teszünk és kevergetjük. A tejszínhabot beszínezi a kávét és világos drapp színe lesz.

Az ásványon pont úgy csillan meg a fény, pont olyan kis apró részecskékből épül fel, mint a kockacukor. A kávés habot az apró gyöngyök helyettesítik. Hozzá különleges swarovski kristályt választottam, amely fényviszonyoktól függően fehér, ezüstös csillogású vagy kávés színű.

Masnis sapka

Nagyon szerettem ezt a sapkát horgolni. Egyszerű, de mutatós mintája van. Dilemmát az okozott, hogy milyen szalagot húzzak bele, hiszen a gépek által készített szatén/szövött szalagok merevek. Nem illeszkednek a sapka rugalmasságához, nem hagyják azt tágulni. Ha pedig lazán húzom bele akkor levetett állapotában nem áll sehogy sem. 

Szerintem megtaláltam az optimális megoldást; horgolt zsinór kell bele, amely mind a sapka anyagához, mind a stílusához jobban illeszkedik.

A harmadik koszorú

Ezt már másnap készítettem. Határozottabb elképzelésekkel, mint az előzőt. Bátrabban játszottam a színekkel és a formákkal.

Voltaképpen egy egyveleg lett szalaggal, akácfa termésével, makkal, tobozzal, virággal. Ami nem szokványos az a zöldessárga félkör alakú, magokat tartalmazó termés. Vadnarancs felszeletelve, szárítva.

Mennyibe kerül egy ilyen koszorú? Ami ingyen volt azok a környékben összegyűjthető termések: vadnarancs, makk, akácfa-, majomkenyérfa termés, toboz, tuja. Ami kikerült itthonról: piros csipkebogyó utánzat, szalagok. (A csipkebogyó az egyetlen mű a koszorúkon. Ritka hogy én valami ilyesmit megvegyek, de nagyon élethű. A narancs színű szalagból pont csak ennyi maradék volt.) Persze ezekért is pénzt adtam valamikor. Amit vásároltam: koszorúalap, szalmarózsa, narancs színű szúrós termés. Szumma-szummárum nem tudom pontosan meghatározni, hogy mennyibe volt egy koszorú, de kb. három került egy bolti árába (és ezen némi előrelátással - ami most nekem nem volt - lehet csökkenteni).

Virágos koszorú

A második koszorúhoz végül felragasztottam azokat a virágokat, amelyek nekem nagyon tetszettek. Kapott bordó szalagot, "majomkenyérfa-termést", leveleket, tobozt, tölgyfa termését.

Az első koszorúm

Bár adventi koszorúkat már régóta készítek, de "rendes" koszorúkat még nem csináltam. Először még eszembe se jutott, utána pedig azt gondoltam, hogy ezeknek, a temetőbe szánt koszorúknak nagyon szépeknek kell lenniük.

Az utolsó két évben mindig felmerült, hogy "na majd jövőre, mi készítjük", de ezidáig nem került rá sor. Nem mint ha változott volna a vélekedésem az ügyben, de most nagy kedvet éreztem az elkészítésükre. Hozzátéve azt: "Legfeljebb, ha nem sikerül, akkor majd veszünk!"

Már jó pár napja folyt a tervezgetés, gyűjtögetés, mire leültem az elsőt megcsinálni. Először kissé tehetetlen voltam, de mikor elengedtem az eredeti elképzelést - ami végül a valóságban nem tetszett - automatikusan ragasztgattam fel a dolgokat.